Az álomidő világa az aboriginek hitében

Nehéz a nyugati gondolkodás keretei közé szorítani azt a szemléletet, amely az ausztrál őslakosok kultúrájából bontakozik ki. Több tízezer éves folytonosság áll mögötte, és a kontinens minden táját átszövi. A modern lineáris idő helyett egy folyamatosan jelenlévő teremtéskorral számol. A folyókat, hegyeket és sziklákat ősök tettei hozták létre, és emlékük máig él. A nyugati nyilvánosság W. E. H. Stanner antropológus munkái nyomán ismerte meg a fogalmat. Lefordítva azonban csak töredékét adja vissza annak a rendszernek, amely mögötte áll. Történetei a Szivárványkígyótól a Wandjina szellemekig terjednek. A művészeti és szertartási kifejeződés is e szemléletből táplálkozik. A modern kutatás máig újabb rétegeit hozza felszínre.

Egy különös fogalom eredete

A nyugati nyilvánosság csak a 20. század közepén ismerte meg azt a fogalmat, amelyet az ausztrál őslakosok ősidők óta őriznek. W. E. H. Stanner antropológus terjesztette el a Dreamtime kifejezést, amely magyarul álomidő néven honosodott meg. Lényege egy teremtő ősidő, amely ugyanakkor máig jelenlévő szellemi valóság. A vallás és mitológia kutatása szempontjából ritka az ehhez hasonló, töretlen hagyomány. A kontinensen több tízezer év folytonossága áll mögötte, ezért az emberiség egyik legrégebbi élő szellemi öröksége. Az aboriginek számára nem mítosz a szó hétköznapi értelmében. Sokkal inkább az alap, amelyen az élet és a táj egész rendje nyugszik. A pontos jelentés a nyelvek és törzsek szemléletében különböző arcokat ölt.

A teremtéskor különös arca

Egészen különös időfelfogás bontakozik ki az aboriginek hagyományából. Az ősidő nem múltbeli korszak, hanem egyszerre teremtéstörténet és állandóan jelenlévő dimenzió. A nyugati lineáris időtől gyökeresen eltér, mert benne minden mindig történik. Az ősök tettei az itt és most részei, a táj élő tanúságot tesz róluk. A nyelvi sokszínűség miatt a fogalomnak több helyi elnevezése is van. Az arrernte nyelvű „altyerre" vagy a pintupi nyelvű „tjukurpa" csak két példa a sok közül. Bekapcsolódik így a tágabb vallás és mitológia tájképébe, miközben minden részlete mélyen helyi marad. A dalösvények rendszere különösen sajátos vonása ennek a világlátásnak. A tájat dalok formájában tárolja, és pontosan őrzi a földrajzi tudást is. A táj így nem néma környezet, hanem élő szöveg, amelyet generációkról generációkra olvasnak. A konkrét történetek pedig külön megvilágítják, miről is van szó.

Történetek és ősi alakok

A leghíresebb mitológiai alak a Szivárványkígyó, akit a kontinens északi részén különösen sokat emlegetnek. A folyókat, völgyeket és tavakat ő hozta létre testével a teremtés idején. A nyugati Kimberley-régióban a Wandjina szellemek mítoszai gazdagítják a hagyományt. Alakjuk a barlangfestményeken nagy szemekkel és sajátos glóriával jelenik meg. Más történetek emu-ősökről, kenguru-ősökről és éneklő nőkről beszélnek. Vándorlásaikkal ők hozták létre a táj formáit, és minden klán a saját őse iránt felelős. A történetek nem fikciók, hanem a táj törvénykönyve és térképe egyben. Egy hegy nem csupán hegy, hanem konkrét ősi cselekedet emlékhelye. A művészet és a szertartás ezekből az elbeszélésekből merít naponta is.

Művészet és szertartás

Az aboriginek alkotásaiban a teremtő kor világa szinte minden műben jelen van. A barlangfestmények több ezer éves anyagai Kakadu Nemzeti Park és Arnhem-föld területén ma is láthatók. A 20. század közepétől a hagyományos kérgfestészet mellett megjelent a pontfestészet is. Ezt a központi sivatag művészei, főként Papunya közösségének tagjai alakították ki. Geoffrey Bardon ausztrál tanár szerepe a papunyai mozgalom elindításában megkerülhetetlen. A szertartások csendben vagy ének és tánc kíséretében zajlanak, és a táj konkrét pontjaihoz kötődnek. A dalösvények útvonalai egyszerre szellemi és földrajzi térképek. Ezeknek a táncoknak és énekeknek az átörökítése ma is folyamatos. A más kultúrákkal való összevetés másfajta megvilágításba helyezi mindezt.

Hasonló hagyományok más kultúrákban

A kontinensen kívüli hagyományok közül több is mutat rokon vonásokat. A szibériai sámáni szemlélet és az észak-amerikai őslakos hagyomány a táj és az ősök kapcsolatát hasonlóképpen kezeli. A különbség mégis az aboriginek folytonos és töretlen hagyományában rejlik. Mircea Eliade vallástörténész több művében foglalkozott a témával. Az ősidő gondolatát az „illud tempus", azaz „azon idő" kifejezéssel írta le más kultúrák kapcsán is. A kereszténység előtti európai teremtésmítoszok szintén rokonok ezzel a látásmóddal. Eliade szerint az ausztrál anyag egy archaikus mintázat egyik legtisztább formája. A nyugati gondolkodás számára nehéz felfogni, hogy a mítosz nem múltbeli esemény, hanem folyamatos jelen. A modern kutatás története ezzel külön fejezetet nyit.

Modern kutatás és magyar források

A 19. század végén Alfred William Howitt és Baldwin Spencer kezdte meg a hagyomány tudományos leírását. T.G.H. Strehlow a 20. század közepén az arrernte népet kutatta, és életét töltötte közöttük. Catherine és Ronald Berndt antropológus házaspár munkái máig a téma alapszövegei közé tartoznak. Bruce Chatwin „Az álomösvények" című 1987-es könyve magyarul Greskovits Endre fordításában jelent meg. Talán ez a téma legszélesebb körben olvasott népszerűsítő műve. Az utóbbi évtizedekben az aboriginek maguk is egyre több hangot kapnak a tudományos és művészeti közbeszédben. A Yolngu és más közösségek saját szövegeikben fejezik ki világlátásukat. A repatriáció kérdése, vagyis a múzeumokba került szent tárgyak visszaadása, fontos vita lett. Ez a folyamat a hagyomány élő tekintélyének elismerését is jelzi.

Tanulságok és továbblépés

Aki ezzel a szemlélettel mélyebben találkozik, saját kultúrája mítoszait is más fényben kezdi látni. A nyugati és az aboriginalis időfelfogás különbsége a táj iránti viszonyt is átformálja. A téma iránt érdeklődőknek érdemes Bruce Chatwin „Az álomösvények" című könyvét Greskovits Endre fordításában elővenni. A budapesti Néprajzi Múzeum ausztrál anyaga szintén gazdag forrás lehet a hazai látogatónak. Az ősök és az álmok kérdése azonban ritkán marad meg a könyvek és kiállítások szintjén. Sokakban felmerül, mit jelentenek a visszatérő álomképek és az ősök üzenetei. Ilyenkor sokat adhat egy telefonon zajló bizalmas beszélgetés egy tapasztalt médiummal. A telefonos médiumi vonal előnye a nyugodt környezet és a kényelmes ritmus. Egy intuitív vezető a személyes mítoszok rendezésében különösen sokat segíthet. A téma kimeríthetetlen, és a saját ritmus tisztelete itt is a legfontosabb.