Gyermekkori traumák hatása a felnőttkorra

 Napjainkban sok szó esik a traumákról. A hosszantartó, ismételt traumák túlélőinél bonyolult tüneti kép alakul ki, melynek részei a személyiségváltozások, mint például az identitás és a kötődések sérülései. A gyermekkori bántalmazás a fejlődő személyiségen mély nyomokat hagy, az identitás és a kötődés mindig sérül ennek hatására, és a bántalmazás gyakran ismétlődik később mások vagy akár a túlélő önbántalmazása által. A traumák nagy része a gyermek aktív bántalmazását jelenti, mely lehet fizikai, szexuális vagy érzelmi abúzus. A bántalmazó és a környezet reakciója a bántalmazásra nagyon sokszor a tagadás, a hazugság, a gyermek hibáztatása és a felelősség elhárítása. Ezek a reakciók pedig tovább traumatizálnak, valamint meggátolják a trauma feldolgozását. A traumák másik részében nem aktív bántalmazásról van szó, azonban súlyos hiányt él át a gyermek olyan dolgokból, melyekre életkorából fakadóan elemi szüksége lett volna. Ide tartozik a súlyos elhanyagolás, mely során komolyan sérül a kötődési, kapcsolódási szükséglet és a gyermek túlélése is veszélybe kerülhet. A bántalmazó környezetben élő kiszolgáltatott gyermeknek óriási kihívással kell megküzdenie. Egy veszélyes és bejósolhatatlan környezetben, megbízhatatlan emberek között, alapjaiban sérült kapcsolatokban kell megőriznie kontrollját, bizalmát és kötődését .Nagyon fontos figyelni arra, hogy a terápiában tudatosítsuk a túlélő jellemző kapcsolati sérüléseit, melyek ismételt viktimizációhoz, bántalmazáshoz, a trauma újrajátszásához vezethetnek, és minden erővel, tudatosan ezek elkerülésére törekedjünk. Többféle pszichoterápiás módszerrel gyógyíthatóak a gyermekkori traumák, azonban bármilyen módszerrel is dolgozunk, a trauma felismerése, tudatosítása és kimondása elkerülhetetlen és központi jelentőségű a gyógyulás szempontjából .