Boszorkányok az ókorban

Az ókori világban a „boszorkányság” fogalma alapjaiban tért el a középkori vagy kora újkori elképzelésektől, hiszen nem létezett a keresztény értelemben vett Ördög, így ördögi paktumokról sem beszélhettünk. A mágia a mindennapi élet és a vallás szerves része volt, ám a társadalom éles vonalat húzott a közösséget segítő rituálék és az ártó szándékú, sötét varázslatok (fekete mágia) között. Történeti értelemben olyan hiedelmek, vádak és gyakorlatok összességét jelöli, amelyek szerint egyes személyek természetfeletti vagy mágikus eszközökkel képesek másoknak ártani, illetve a közösség által megmagyarázhatatlannak tartott bajokat — például betegséget, halált, terméketlenséget, állatpusztulást vagy természeti csapást — előidézni. Ebbe a hiedelemkörbe tartozhatott a gyógyítás, a jóslás, a rontáselhárítás és a rejtett erőkkel való kapcsolatteremtés képessége is, ami gyakran ambivalens megítélést kölcsönzött az érintett személyeknek. Történeti értelemben olyan hiedelmek, vádak és gyakorlatok összességét jelöli, amelyek szerint egyes személyek természetfeletti vagy mágikus eszközökkel képesek másoknak ártani, illetve a közösség által megmagyarázhatatlannak tartott bajokat — például betegséget, halált, terméketlenséget, állatpusztulást vagy természeti csapást — előidézni. Ebbe a hiedelemkörbe tartozhatott a gyógyítás, a jóslás, a rontáselhárítás és a rejtett erőkkel való kapcsolatteremtés képessége is, ami gyakran ambivalens megítélést kölcsönzött az érintett személyeknek. Az európai késő középkorban és kora újkorban a boszorkányság fogalma összekapcsolódott az ártó mágia, latinul maleficium, az ördögi paktum, az eretnekség, a démoni segítségül hívás és a boszorkányszombat tanult démonológiai képzeteivel. A „boszorkányság” azonban nem egyetlen, minden korban és kultúrában azonos jelenséget jelöl. A kifejezés vonatkozhat népi hiedelmekre, ártó mágiára, gyógyító és jósló gyakorlatokra, démonológiai vádkategóriákra, kora újkori büntetőperekre, valamint modern vallási önazonosságokra is. A 20. századtól a szót egyes újpogány vallási mozgalmak, különösen a Wicca követői pozitív vallási önmegjelölésként is használják. Ez a modern vallási boszorkányság azonban nem azonos a kora újkori boszorkányperekben üldözött, többnyire vádként megjelenő boszorkánysággal. A boszorkányság kutatása több tudományterületet érint. A történettudomány a boszorkánypereket és az üldözések jogi-társadalmi hátterét vizsgálja; a néprajz és az antropológia a hiedelmek, vádképzetek, rontásmagyarázatok és gyógyító gyakorlatok közösségi szerepét elemzi; a vallástudomány pedig a mágia, a démonológia és a modern újpogány vallási mozgalmak összefüggéseivel foglalkozik.