
Ordained priest appointed as an exorcist

Az exorcista (ördögűző) olyan egyházi személy, aki a különböző vallások – legismertebb módon a római katolikus egyház – hivatalos rítusai szerint végzi a gonosz szellemek vagy démonok kiűzését megszállottnak vélt személyekből, tárgyakból vagy helyekből. A szó a görög exorkismos kifejezésből ered, amelynek jelentése: „esküvel való kényszerítés”.
Ki lehet exorcista?
A katolikus egyházjog (Codex Iuris Canonici) szigorúan szabályozza ezt a tisztséget. Nem válhat bárki ördögűzővé pusztán saját elhatározásból vagy karizmatikus képességekre hivatkozva:
Kizárólag felszentelt katolikus pap töltheti be ezt a szerepet.
Minden esetben a helyi megyéspüspök külön, kifejezett és általában írásos engedélyére van szükség.
A kiválasztásnál alapvető feltétel a kegyesség, a tudományosság, a bölcsesség és a feddhetetlen életvitel. Sok egyházmegyében pszichológiai alkalmassági vizsgálatnak is alávetik a jelöltet.
Milyen szigorú szabályok vonatkoznak rá?
Az egyház rendkívül óvatosan kezeli az ördögűzést, és a szertartást (a Római Rituálé előírásait) szigorú protokollhoz köti:
Orvosi és pszichiátriai kizárás:
Az exorcista nem kezdheti meg a szertartást addig, amíg orvosok és pszichiáterek ki nem zárták, hogy a jelenségek hátterében testi betegség vagy mentális zavar (például skizofrénia, epilepszia, súlyos depresszió) áll.
Titoktartás és diszkréció:
Tilos a szertartásról hang- vagy képfelvételt készíteni, és a nyilvánosság kizárásával, teljes titoktartás mellett kell eljárni.
Közösségi háttér:
Az ördögűző sosem cselekszik teljesen egyedül; imacsoportok támogatják, és szorosan együttműködik szakorvosokkal, valamint a püspökével.
Szöveghűség:
Csak a hivatalosan jóváhagyott imádságokat és formulákat használhatja, tilos saját rítusokat kitalálni.
Mi a veszélye a „kontár” ördögűzésnek?
Ha valaki egyházi felhatalmazás, megfelelő képzés és orvosi háttér nélkül kezd el „ördögöt űzni”, annak rendkívül súlyos következményei lehetnek:
Egészségügyi kockázatok:
A legfőbb veszély, hogy egy valódi, kezelhető pszichiátriai vagy neurológiai betegséget démoni megszállottságnak diagnosztizálnak. Emiatt az érintett nem kapja meg a szükséges orvosi ellátást, ami állapotának súlyosbodásához vagy akár öngyilkossághoz is vezethet.
Fizikai és lelki bántalmazás:
A képzetlen „önjelölt” ördögűzők gyakran alkalmaznak agresszív módszereket. Történtek már halálos kimenetelű esetek is, amikor az áldozatot megkötözték, éheztették vagy bántalmazták a „démon kiűzése” érdekében.
Pszichés trauma: A szuggesztív, félelemkeltő szertartások mély lelki sérüléseket, poszttraumás stresszt okozhatnak az amúgy is labilis idegrendszerű emberekben.
Spirituális és anyagi visszaélés:
Az ilyen tevékenységet végzők gyakran szektás függőséget alakítanak ki, elszigetelik az áldozatot a családjától, és sokszor jelentős pénzösszegeket csalnak ki tőle.
Lilien
Vallás és mitológia„A válaszok a szavak mögött rejlenek”
A blogomban a megérzésekről és azok fejlesztéséről írok, az álmok és a szimbólumok üzeneteiről, a kártyalapok jelentésrétegeiről, a családi kötelékekről és a régi sérelmek elengedéséről, a meditációról, a védelmező rituálékról, valamint arról, hogyan ismerjük fel, ha valaki nem őszinte velünk.




