
Mediáció

A mediáció (közvetítés) egy olyan alternatív konfliktuskezelési és vitarendezési eljárás, amelyben egy semleges, pártatlan harmadik fél – a mediátor – segíti a vitában álló feleket abban, hogy közös, mindkét oldal számára elfogadható megállapodásra jussanak.
A mediáció nem ítélkezik és nem dönt a felek helyett, hanem a kommunikáció helyreállításával és a közös érdekek feltárásával támogatja a megegyezést.
Mediáció általában
A mindennapi értelemben vett mediáció lényege az együttműködésen alapuló problémamegoldás. Amikor két vagy több fél között elmérgesedik egy vita, gyakran elakad a kommunikáció, és csak a saját álláspontjukhoz ragaszkodnak. A mediátor biztonságos, bizalmas légkört teremt, ahol a felek meghallgathatják egymást, megérthetik a másik fél mögöttes szükségleteit és félelmeit, majd közösen dolgozhatnak ki egy jövőorientált megoldást. Az eljárás teljesen önkéntes, titoktartási kötelezettség védi, és sokkal gyorsabb, valamint költséghatékonyabb, mint a hagyományos vitarendezési formák.
Jogi nyelven
A magyar jogrendszerben a mediációt közvetítői eljárásnak nevezik, amelyet elsősorban a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény szabályoz (emellett büntetőügyekben külön jogszabályok is vonatkoznak rá).
Definíció:
A törvény szerint a közvetítés olyan sajátos permegelőző vagy bírósági, illetve hatósági eljárás befejezését szolgáló, egyeztető, konfliktuskezelő eljárás, amelynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitás ügy megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása.
Joghatás:
A mediátor kizárólag az Igazságügyi Minisztérium névjegyzékében szereplő, megfelelő képzettséggel rendelkező szakember lehet. A folyamat végén született írásbeli megállapodás közjegyzői okiratba foglalható, vagy a bíróság által egyezségként jóváhagyható, így közvetlenül végrehajthatóvá válik.
Honnan ered?
A szó maga a latin mediare igéből származik, amelynek jelentése „középen állni”, „közvetíteni”. Bár a konfliktusok békés, harmadik fél bevonásával történő rendezése szinte egyidős az emberi társadalmakkal (gondoljunk a törzsi vénekre, falubírókra vagy az ókori kínai és görög közösségi békéltetőkre), a modern, intézményesített mediáció gyökerei az 1960-as és 1970-es évek Egyesült Államokába nyúlnak vissza. Ekkoriban a túlterhelt bíróságok tehermentesítésére, valamint a polgárjogi és munkaügyi viták humánusabb kezelésére dolgozták ki az úgynevezett ADR (Alternative Dispute Resolution – alternatív vitarendezés) módszereit. Európában a 90-es években terjedt el szélesebb körben, Magyarországon pedig a kétezres évek elején vált törvényileg szabályozottá.
Most mire használjuk?
Napjainkban a mediációt az élet szinte minden területén alkalmazzák, ahol emberi kapcsolatok és érdekek ütköznek:
Családi és válási mediáció: Gyermekelhelyezés, láthatás, tartásdíj és vagyonmegosztás békés rendezése, különös tekintettel a gyermekek érdekeire.
Gazdasági és üzleti viták: Szerződéses jogviták, cégek közötti nézeteltérések, családi vállalkozások generációváltási konfliktusai.
Munkahelyi mediáció: Munkavállalók és vezetők közötti feszültségek, csapaton belüli konfliktusok, teljesítményértékelési viták kezelése.
Büntetőjogi mediáció (helyreállító igazságszolgáltatás): Kisebb súlyú bűncselekményeknél az elkövető és a sértett közötti jóvátétel és megbékélés elősegítése, amely enyhítő körülményként is szolgálhat.
Iskolai és kortárs mediáció: Diákok, tanárok és szülők közötti konfliktusok, iskolai bántalmazás (bullying) megelőzése és kezelése.
Egészségügyi és szomszédsági viták: Orvos-beteg kommunikációs zavarok, műhibaperek elkerülése, valamint birtokháborítási vagy társasházi viták rendezése.
Lilien
„A válaszok a szavak mögött rejlenek”
A blogomban a megérzésekről és azok fejlesztéséről írok, az álmok és a szimbólumok üzeneteiről, a kártyalapok jelentésrétegeiről, a családi kötelékekről és a régi sérelmek elengedéséről, a meditációról, a védelmező rituálékról, valamint arról, hogyan ismerjük fel, ha valaki nem őszinte velünk.




