Amikor még úgy 100 évvel ezelőtt nem volt kiépült orvosi ellátó rendszer, az emberek akkor is túléltek. Szájról-szájra átadott hagyományokat követtek, tapasztalatokat szereztek egymástól és adtak át a gyerekeiknek és így tovább. Nagyon egyszerűen ötletesek és kreatívak voltak. Ami a környezetükbe megtalálható volt, azt használták gyógyításra. Az előbbiekben már szó esett sok mindenről, most az élelmiszerekről szólnék pár szót. Kezdjük a kerttel: ami az ember kertjében megjelent gyógynövény, az biztosan szükséges neki. A gyógynövények miden formáját használták.
A konyhában a leggyakrabban előforduló élelmiszer alapanyagok: a bab, a krumpli, a hagyma, a káposzta félék. Az emésztésre jótékony hatásúak és vitaminforrások. A mákot használták csonterősítőnek. A cékla kitűnő rákmegelőző szer. A tökfélék kiváló immunerősítők. Közkedvelt közülük a sütőtök. A lencse is gyakran használt magas fehérjetartalma miatt és lencsemágiára is használták a bőség megteremtésére. A fokhagyma és a vöröshagyma szintén immunerősítésül és tisztítóként szolgált. A sárgarépának a látásjavításban volt szerepe az A vitamin tartalma miatt. A paradicsom szívproblémák esetére volt hatásos. A dió az agyműködés serkentésére fogyasztották.
Összességében minden bajra volt megoldásuk, a gyógyulás lassúbb volt, de több türelmet gyakoroltak őseink. Hosszabb volt a gyógyulási időszak. Ezalatt az időszak alatt volt lehetőségük lelkileg és szellemileg is regenerálódni, közelebb kerülni teremtőjükhöz, esetleg jobban megérteni az élet értelmét és kérdéseikre válaszokat kapni.
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
