Az egészség és a lélek megjavítását mindenki a maga családjában megoldotta. Egyszerű természetes szerekkel, módszerekkel. Ezt a hagyományt szájról-szájra adták át, nem volt titkos, mindenkinek a rendelkezésére állt. Azonban voltak olyan esetek, amikor már valaki külső személyt kellet hívni, aki beavatott volt ilyen irányban, tudója volt bizonyos dolgoknak. Volt a füvesasszony, aki a gyógy- és a mérgező növényekhez értett, tudta mire milyen növény teája, főzete vagy párlata a megfelelő.
Használtak saját vizelet terápiát, lemosásra, csípésekre, viszketésre és gyomor- és tüdőbajokra. Érvágást is alkalmaztak magas vérnyomásnál, piócákat is használtak ilyenkor.
Igazlátót is megkérdeztek, aki tanácsaival és bölcseletével adott útmutatást. Segített felfedni a háttérben rejlő dolgokat.
Azonban a legnagyobb tudása a Táltosnak volt. A Táltos belelátott az ember lelkébe és a szellemébe. Olyan dolgokat tudott különleges képessége által, amiket mások nem tudhattak. Így volt segítségére a rászorulónak.
Folytatom.
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
