A mai rohanó világunkban, amikor az információk tömkelege áraszt el mindent, kicsit gondolkozzunk el őseink kultúráján, álljunk meg egy rövid időre és tekintsünk vissza, hogy elődeink milyen módon használták a természettől eredő, ősi, gyógyítói tudásukat.
Biztosan tudták, bizonyosak voltak benne, hogy a természetben minden bajra van gyógyír. Valamint azzal is tisztában voltak, hogy minden baj eredete a lélek legyengülésével kezdődik, ami később testi tünetet eredményez. A kiindulási pontjuk a természet rendje volt, és a mértékek megtartása. Ezt követték. Isten tisztelete alapelv volt, őselv, mindenekfelett. Mindennek a kezdete, a vége és a mindennapokat átszövő isteni létezés, mely szerint élték az életüket.
Amikor betegség, vagy valamilyen nyavalya érte az embert, akkor számtalan lehetőség volt a kezükben az egyensúly helyreállítására.
Ilyen volt például a ráolvasás. Ráolvasás során szépen elmondták a beteg embernek, vagyis a lelkének a gyógyulásának a helyes útját, a menetét, olyan módon, hogy megértse, leképezte, képi formában leírta. Különféle mágiák, átok, rontás levételére ólmot öntöttek, mely megmutatta és magába zárta a rontást okozó energiát.
Folytatása következik.
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
