2-ik rész
DE NEHOGY AZT HIDD, hogy a változás csupán testi folyamat. Az öregedés pszichikai folyamat is, és abból a visszafordíthatatlan folyamatból fakad, amelyet diszharmóniának lehetne nevezni. A diszharmónia ugyanis a bennünk zajló, romboló folyamatok által keltett zűrzavar. Ez a káosz pedig abból származik, hogy nem tanítottak meg minket, miként reagáljunk helyesen vagy legalábbis kevésbé önpusztító módon a változásokra. Tudniillik a belső konfliktus abból ered, hogy a dolgok, nem mindig úgy alakulnak bennünk, ahogyan mi azt megálmodtuk, illetve elvárjuk. Ez egyfajta belső konfliktushelyzetet generál, amely működésbe hozza az ember pszichés önszabályozó rendszerét, és a legkülönfélébb válaszokat adja a látszólagos probléma orvoslására vagy elkendőzésére.
EGY BIZTOS: a változás. Ezek szerint a változás csupa-csupa bizonytalanság volna? Nem. Nem mert a változásokat tökéletes pontossággal illesztik a sorsunkba. Csakhogy a mi életünk nem úgy működik, hogy előre ismerjük a megoldásokat, hanem úgy, hogy menet közben érjük el azokat a tudatszinteket, amelyeken egyre jobb megoldásokat a sors feladványaira. És minden bizonnyal azért lett így kialakítva, mert ezáltal biztosítható az élet végtelen változatossága, hiszen két lélek sohasem adja ugyanazokat a válaszokat ugyanazokra a kérdésekre. Ezért fontos a változatosság, a változtatás és maga a változás.
VÉGE
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
