A szenvedélyről nekem rögtön a tangó jutott eszembe, ha egyszer valaki igazán megtapasztalja magát a tangót, és annak ölelését, az szenvedélyt ébreszt benne, tehát egyfajta tangószenvedély lesz úrrá rajta. A tangó több mint hobbi. Ha éppen nem tudsz neki hódolni, mert nincs rá pénzed, vagy időd rá a szenvedély akkor is meg marad. És ez belülről fakad: a vágy, hogy ölelj valakit, hogy hallgasd a zenét, hogy találkozz a barátokkal. Vágyunk arra, hogy tisztaság övezze a tangót, mégis meg legyen benne a flört, a szerelem egyfajta nagyon mély érintés. Természtesen ez magában a tangóban sosem fog beteljesülni-elmegyünk a határig, és ott abbahaggyuk. Ezt hívjuk pár perces szerelemnek.
A TANGÓ MEGTANIT ARRA, hogy toleránsak legyünk, hogy odafigyeljünk a másikra, hiszen anélkül nincs tangó, hogy ne hangolódnánk egymásra. Ez az egymásra hangolódás akkor is meg marad, amikor a SZERELEM már elmúlt. Tehát a tangó tolarenciára tanit, bÍzalomra egymásra hangolódásra, és ami a legfontosabb ÖNbizalmat ad.
A FÉRFINAK, AZT KELL MEGTANULNIA, hogy higgyen abban, hogy a nő bízik benne. A nőnek pedig azt kell megtanulnia, hogy elengedje magát, á tadja magát a vezetésnek. De nem alárendelt szerepben, hanem egyenrangúként: tehát úgy kövesse partnerét, úgy hogy közben akár bele is szólhat a vezetésbe….
SAJNOS VAN EGY ÁLTALÁNOS TÁRSADALMI PROBLÉMA: A FÉRFIAK NEM TUDNAK VEZETNI, MERT NINCS ÖNBIZALMUK, NEM SIKERÜLT FELNŐNIÜK, A NŐK PEDIG NEM TUDNAK BÍZNI, MERT NEM MERIK ÁTADNI A GYEPLŐT. … …
Hát igen, ezt én is tapasztaltam a saját börömön. A VÁLTÓZÁSHOZ MEG KELL ÉLNI A TANGÓT. De ez egy hosszabb folyamat, nem elég hozzá nyolc táncóra. Sokat tudnék még irni róla, de most rőviden csak ennyi. Jóslásom alkalmából, sajnos többnyire a rossz férfi-női párkapcsolat a téma, pont ezért szerettem volna ” tangó” példával érzékeltetni a, hogy a problémák megoldása elsősorban az” ÖNBIZALOM HIÁNYRA” vezethető vissza mind két fél részéről, merjünk nyítni, bízni, őszintének lenni!!! Ezért olyan szép a TANGÓ!!!
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
