Reinkarnáció

1. RÉSZ.

A REINKARNÁCIÓ kifejezés a latin re-incarnatio szóból származik, Indiában már Kr. e. 800-ban tanították. A lélekvándorlás vagy reinkarnáció elsősorban teozófiai és antropozófiai irányzatokra jellemző nézet, amely szerint az emberek lelke haláluk után bizonyos idő elteltével új ember testében ismételtem megszületik. A keleti vallások szerint az ujjászületések sorozata addig folytatódik, amig az egyre tökéletesebb életek során az egyén meg nem szabadul a karmájától, és el nem éri a NIRVÁNA állapotát. Ezen szemléletek szerint a KARMA az ok, és okozat, viszonya, kölcsönhatása, és a KARMA törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár. Az ember ősszes cselekedetének következményével előbb vagy utóbb találkozik, hogy a következményt átélje, átszenvedje, vagy hogy előnyeit élvezze, ha a cselekedet jó volt. ” AZ EMBER TEHÁT MINDEN CSELEKEDETÉÉRT FELELŐS, ÉS VISELNI KELL ANNAK KÖVETKEZMÉNYEIT. ” !!! Ha rájön cselekedetének mivoltára, és azt jóvá teszi, ezzel feloldja a rá vonatkozó KARMÁT és megszabadul annak következményeitől. Az elöző élet nem megoldot és nem kiegyenlitett cselekedetei ( negatív karma) adják azt a tartalmat, amely megfelelő időpontban az ÚJJÁSZÜLETÉST keresi. A TESTET ÖLTÉS AZ INKARNÁCIÓ, és ennek megismétlődése a REINKARNÁCIÓ. Amit ebben az életben az ember nem valósít meg, magával viszi a következőbe. A REINKARNÁCIÓ és a KARMA törvényéből kifolyólag az embernek folyton mérlegelnie kell mindennapi életének tetteit, hogy azokkal oldotta, vagy netán súlyosbította a KARMÁJÁT. A Cél az, hogy az ember ai ismételt inkarnációk sorozatán át lelkileg-szellemileg fejlődjön, vagyis, hogy minden inkarnációban különb emberként haljon meg, mint amilyennek született. Minden egyes inkarnációban az ember más-más földi környezetet és életsorsot kap, különben fejlődése egyoldalúvá válik. A halál. és az újjászületés közötti időt a lélek a másvilágon tölti. Az ember a Földre való születése előtt a leendő inkarnáció KARMÁJÁT…

Vége az első résznek.

Foly. köv.