INDIÁBAN négy spirituális szabályt követnek. Az első azt mondja, Aki az életedbe jön, az a megfelelő ember. Senki nem jön véletlenül az életünkbe, a körülöttünk lévő emberek, akik velünk érintkeznek, hogy találkozunk, okkal vannak ott.
A MÁSODIK azt mondja: ” Ami velünk történik, annak pontosan meg kell történnie. ” Semmi, abszolút nincs abban ami az életünkben történik, nem történhetett volna másképp. Még a legjelentéktelenebb részlet is. Nincs az: ” Ha másképp csináltam volna… Minden másképp történik. ” Nem. Pontosan az történt, aminek történnie kellett, és így kellett lennie, hogy megtanuljuk a szükséges leckéket és továbblépjünk. A HARMADIK azt mondja: ” Bármikor elkezded, az a megfelelő idő. ” Minden a legjobbkor kezdődik, nem előtte, nem utána. Amikor készen állunk valami új kezdetére az életünkben, akkor kezdődik. És a NEGYEDIK és végső szabály azt mondja: ” Ha valami véget ér, akkor véget ér. ” Csak úgy. Ha valami véget ért az életünkben, az a saját érdekünk volt, így jobb, ha otthagyjuk és továbblépünk, már gazdagodva azzal a tapasztalattal. Azt hiszem, nem véletlen olvasod ezt, és ha ez a szöveg ma eléri az életed … ez azért van, mert hajlandó vagy megérteni, hogy egy hópehely sem esik rossz helyre!!
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
