Gyerekként szinte állandóan mezítláb szaladgáltunk a fűben, a meleg köveken vagy akár otthon a hideg padlón. Felnőttként viszont ritkán engedjük meg magunknak ezt a luxust. Pedig a mezítlábas járás nem csak nosztalgikus élmény – valódi örömforrás. A talpunk tele van idegvégződésekkel, és a természetes felületekkel való érintkezés serkenti a vérkeringést, aktiválja a reflexpontokat, javítja az egyensúlyt és még az idegrendszert is nyugtatja. A fű, a homok vagy akár a fa padló tapintása sokkal közvetlenebb kapcsolatot teremt a természettel és a jelen pillanattal. Ha teheted, szánj naponta pár percet arra, hogy leveted a cipődet, és mezítláb lépsz bele az életbe – garantáltan frissebbnek fogod érezni magad.
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
