SIKERÜLT FELIDÉZNED? És az is bevillant benned, hogy miért múlt el a lelkesedésed? Meglátásom szerint lelkesedni szép, igaz és tiszta dolgokért tudunk! Valami olyasmiért, ami önmagában is nemes, tiszta egyszerű. Szóval, mit kell tenni a lelkesedés letörése érdekében? Bemocskolni, bekoszolni mind azt ami szép, ami nemes! Ennyi! Semmi más nem kell a lelkesedés eltörléséhez. Mert amiről kiderül, hogy nem szép, nem nemes, egyéni érdek, önző vágy vagy hatalomszerzés irányítja, az már nem méltó a lelkesedésünkre, és a szenvedélyes hit sem alakul ki az elérésének érdekében.
BIZONYOS ELMÉLETEK SZERINT, amelyeket magam is irányadónak tekintek, az Úristen nem teremtet rosszat, csak jót. A világban lakozó gonosz a mi teremtményünk. Csak azért létezik, mert mi megteremtjük. Sötétség sincs, csak a fény hiánya van. Egyetlen szál gyertya a legsötétebb teremben is képes világosságot teremteni. Nos, ezt az elméletet továbbgondolva mi lehet az, amit a keresztény vallás pokolnak nevez? Mi az, ami véglegesen képes megakadályozni, hogy Isten felé haladjunk?
MAI ANYAGKÖZPONTÚ VILÁGUNKBAN, ahol a fejlődés biztosítása a fogyasztáson keresztül történik, a rendszer önmagáért vívott harcban kénytelen arra ösztökélni minket, hogy az anyagon tartsuk a szemünket, arra koncentráljunk. Azt szeretné elérni, hogy minden lépésünk az anyag bűvöletében történjen, döntéseinket, és cselekedeteinket az anyag megszerzésének vagy megtartásának vágya irányítsa. Ezért minden magasztos dologhoz azonnal csatolnak egy anyagi, azt képet, azt sugallva,, hogy a magasztos cél eléréséhez nincs más dolgunk mint, a csatolt anyagi dolog megszerzése. Profánná teszi a nemes és szép célokat.
AMIKOR EZZEL SZEMBESÜLÜNK, már az anyagi dolog megszerzése elött vagy rögtön utána lemondunk nemesebb céljainkról. Lelkesedésünket veszítjük, és nemhogy a szenvedély lángja, de még egy kis tüzecske sem gyullad ki a szívünkben. Lassan és észrevétlen elveszítjük az eszményeinket, az anyagot hajszoljuk, lelketlenül, kedvetlenül, ha kell másokat is eltaposva. Szóval nem csak arról van szó, hogy mi magunk rosszul állunk a szenvedély dolgában, de létezik egy irányító erő is, amely tudatosan ebbe az irányba terel minket.
MEG KELL PRÓBÁLNUNK ellenszegülni ennek a külső akaratnak. Legyenek végre magasztos céljaink!! Ne az anyagot, az eszközt akarjuk megszerezni, hanem valami csodálatos, tiszta, szép dolgot, amiért érdemes lelkesedni és szenvedélyesen küzdeni, minden nehézségen át, akár az ÉLETÜNK KOCKÁZTATÁSÁVAL IS!!
VÉGE.
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
