A KOMMUNIKÁCIÓ, KÉTOLDALÚ, VILÁGOS, ŐSZINTE, SPONTÁN
VILÁGOS, tehát egyértelmű, tárgyilagos. A zavaros, homályos, nem egyértelmű kijelentések bizonyosan nézeteltérésekhez vezetnek.
ŐSZINTE, tehát bátor. Ha nem mondom ki, hogy mit érzek, ha nem mondom el a valódi véleményemet, akkor nem is várhatom az érdekeim érvényesülését, és ebből előbb -utóbb baj lesz.
SPONTÁN, azaz a másikra való odafigyelésen alapul. Az egyik leggyakoribb hiba, hogy csak látszólag beszélgetünk egymással. Valójában magunkkal magunkkal beszélünk, kizárólag arra koncentrálunk, hogy végre mikor fogjuk tudni elmondani azt az egy mondatunkat, amire készülünk. Látszólag figyelünk, meghallgatjuk a másikat, de eközben fejben” nem vagyunk ott” a beszélgetésben.
Aki jól kommunikál, annak magas az érzelmi intelligenciája. Az érzelmi intelligencia úgyanis nem más, mint tulajdonképpen egyfajta társas készség, aminek több területe van.
A kommunikáció nem manipuláció.
A kommunikáció során odafigyelek a másikra, és ráérzek arra, hogyan kell elmondanom a szándékomat, a másik embernek, hogy ő saját magát akarja megtenni, amit el szeretnék érni nála.
A KOMMUNIKÁCIÓ azt jelenti, hogy másokkal összhangban élem az életem, másokkal összhangban valósítom meg magam, és nem mások ellenére. A kommunikáció ugyaúgy szükséges az életünkhöz, mint a levegő, a víz, a vitaminok: nélküle elpusztulunk.
MIÉRT?
Mert ha nem tudunk hatással lenni másokra, akkor valójában megszűnünk létezni. Akkor feleslegesnek, hasztalannak érezzük magunkat. Értelmetlenné válik az életünk.
VÉGE
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
