Érdekes dolog, hogy az embert kíváncsivá teszik azok a dolgok, amik még nem következtek be. Kíváncsi a jövőjére, netán a múltjára. Vagy az élete során olyan eseményekre, ami előtt áll. Ezek a kérdések a misztika világába vezetnek. Mióta világ a világ, az ismeretlen iránti érdeklődés mindig jelen volt az emberek fejében. Képzelőerejük segítségével próbáltak találgatni a jövőről vagy eseményről, netán felkerestek táltost, tisztánlátót, vagy jóst, hogy információt kapjanak a jövőről. Majd a kártya megalkotása, illetve felbukkanása után a kártyajóslás népszerűsége nagyon megnőtt.
Tulajdonképpen rendkívül sokoldalúan lehet a kártyákat használni, bármit kérdezhetünk tőle. Csak egyértelműen igennel vagy nemmel felelni nem tudnak. A kártya nyelve jelképes, legyen az bármilyen kártyafajta. Segítségünkre lehet például egy döntés meghozatalakor, irányokat mutat, lehetőségeket tár elénk, hogy jobban el tudjuk dönteni, mi lenne a legjobb a mi helyzetünkben. Megmutatja a várható/esetleges következményeket egy adott döntés előtt.
Hogy milyen módon kapunk válaszokat a kártyajóslás alkalmával, azt azzal magyarázzák, hogy a tudatalattink képi kommunikáció által rakja össze a történetet, amikor egy kártyalap kihúzásra kerül. Így a jövőről minőségi információt közöl.
A kártyajóslás előtt a feltenni kívánt kérdést meg kell fogalmazni, egyébként a kérdést a tudatalattink már tudja, mielőtt feltennénk. A morfogenetikus mezőn keresztül erről azonnal tudomást szerez a jós és a kártya megmutatja a válaszokat.
Egy kérdésre több választ is kaphatunk, ha a válaszok nem egyeznek, akkor össze kell őket olvasni, mivel kiegészítik a választ.
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
