E szavak hallatán képzeletedben jeleníts meg egy embert, egy nőt vagy egy férfit. Vagy ismerőseid köréből idézd fel azt a személyt, akire ez a személyiség tulajdonság ráillik. Nem szimpatikus ez az egyén, taszító a viselkedése, a gőgje. Megvetés és lenézés van a tekintetében, és a gondolataiban, a beszédében. Életszemlélete megkövetelő, felfuvalkodottság, pöffeszkedés jellemzi. Embertársaival, rokonaival, barátaival közömbös, közönyös viselkedést mutat. Egészségtelen, negatív büszkeség jellemzi. A tudatfejlődési táblában 175-ös számmal jelölik ezt a szintet. Azonban van pozitív és egészséges büszkeség is! Amely előre visz, ami feltölt és felemel.
De hol is a határ a két fajta büszkeség között? Ezt a kérdést önismeret és önfejlesztés segítségével lehet megkülönböztetni. Az egyén önmagáról nem minden esetben képes belátni. Mások, vagyis külső segítség által lehetséges csak.
Amikor már felismerjük magunkban a gőgöt, a kevélységet, az az első lépés e tulajdonságok megváltoztatásához. És az első lépés nagyon fontos! Az átalakulás, a kigyógyulás ezzel elkezdődik!
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
