Bizonyára sokan emlékeztek – az életetek során akár többször is előfordult – olyan időszakra, amikor apátia fogságába kerültél, nem láttál ki a fejedből, nem láttad a boldog jövődet, de még az örömteli holnapot sem. Hiába fordultál tanácsért, nem tudta senki megmondani, hogy mi vár rád. Kétségbeesésben teltek napjaid, reménytelennek láttad a napod, a holnapod, minden feladása körül forgott az elméd, lemondás hangulata járt át.
Ha ilyeneket tapasztaltál magadon, akkor bizony az 50-es számmal jelölt Fásultság, vagy apátia tudatszinten időztél, vagy időzöl.
Erről a tudatszintről nagyon nehéz kimozdulni, nehéz a gondolatok és érzelmek fogságából kiszabadulni. Ilyenkor be vagy kerítve egy láthatatlan erő által. Egyedül nehéz az apátia fölé kerülni, nehéz meghaladni önmagad. Bizony külső segítség szükséges hozzá!
Pedig ez az egyetlen kiút, legyűrni önmagad felfogását, elméd felfogása fölé emelkedni. Amennyiben kíváncsi vagy, hogy milyen módon lehetséges ez, kérlek keress meg!
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
