Az év második hónapja, február van. Ahogy kinézek az ablakon, gyönyörű pelyhekben hull a hó. Nagyon megnyugtató érzés nézni a hóesést, a monotonitás észrevétlenül révületbe visz, és már látom gyermekkorom boldog perceit, amikor pajtásaimmal önfeledten gyúrtuk a kellemesen hűvös hóbol a hólabdákat és dobáltuk a másik felé. Szánkót húztunk a domboldalon, majd lesiklottunk kacagva a völgybe. A szívem pezsdül a csodás emlékek felidézésekor!
A legtöbb telefonos megkeresés oka, szinte mindig egy bizonyos probléma megléte. Valamit nem sikerül megoldani, elérni, kiváltani, amit úgyis mondhatnék, hogy HIÁNY állapot van jelen.
Tanácsként tudom mondani, hogy emlékezetünkből elő kell venni egy olyan felhőtlenül boldog emlékképet, amelyből meríteni tudunk örömet, boldogságot, szabadság-érzést, és minden igyekezetünkkel törekedni arra, hogy a jelen életünkbe is behozzuk azt az érzést. Biztos vagyok benne, hogy átemel a jelen nemkívánatos eseményein. Tudatosan tenni kell érte, nemcsak vágyni, hanem akarni kell a boldogságot és a békét!
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
