A tudat térképe táblán 350-es számmal jelölik az „Elfogadás” szintjét. Már az elnevezése is sokatmondó, napjainkban sokat emlegetett szó. Minden velünk történt probléma esetén azt halljuk az ismerőseinktől, hogy „tanulj meg elfogadni”. Az elfogadás a záloga, hogy ezen a csodás szinten tudjunk létezni, meg tudjuk ezt a rezgést tartani, a vele járó rengeteg pozitív megéléssel együtt. Csak ezután tudunk tovább lépni a következő szintre.
A megélhető legcsodásabb érzés itt, a megbocsájtás érzése. Meg tudod élni, érezni. Hozzáteszem: könnyedén!!! Lejjebb lévő szinteken erővel tudod megélni, kicsiny százalékban. Itt ez teljesen más! Felszabadító az érzés!
Életszemlélet: harmonikus.
Istenszemlélet: könyörületesség.
A viselkedési reakció: emelkedettség, felsőbbrendűség és transzcendencia érzésével párosul.
Az elfogadás szintjén nem küzdünk semmi ellen, elengedésben vagyunk, egyensúlyban vagyunk magunkkal és a mindenséggel.
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
