Az alvásparalízis egy elég ijesztő dolog tud lenni, főleg ha az ember egyedül van.
Velem is megtörtént párszor, soha nem felejtem el. Feküdtem egy ágyon, éreztem, hogy nem tudok mozogni, lebénultam, csak a szememet tudtam mozgatni. Borzalmas volt.
Majd láttam egy csuklyás alakot, aki közeledett felém, teljesen az arcomba mászott. Sikítani akartam de nem tudtam, majd el is tűnt. Azóta azt az arcot elfeledni nem tudtam.
Kicsit mesélek róla hogy mi is ez:
Ez egy bénulási állapot, az emberek 50%-a éli át. Segítek, íme néhány dolog, ami segít abban, hogy tudd, alvásparalízised van, vagy volt.
•Legtöbbször, sőt szinte mindig, akkor van mikor elalszol, vagy felébredsz.
•Sokszor hallucinálsz is, oda képzelsz dolgokat.
•Nem tart olyan sokáig mint hiszed, én is azt gondoltam hogy 2-3 órás volt az enyém, pedig mindössze 2-3 perc volt.
•Akkor is lehet alvásparalízised, sőt rájátszik, ha keveseket alszol. Hisz akkor az agyad is és a tested is elfárad.
•Bárkivel megtörténhet. Nekem ami elmulasztotta, és lassan már 2 éve nem volt, és nagymamám segíttetett ebben. Egy fehér tálba mézet raktam, betettem az ágyam alá körbe szórva sóval. Azóta nem történt velem ilyen.
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
