Nem csak a gyerekeknek, a szülőknek is kihívás a szeptemberi újrakezdés. Sok anya és apa szorong attól, hogy gyermeke hogyan boldogul majd az új közegben. Lesznek-e barátai? Kedvelik-e majd a tanárok, óvónők? Meg tud-e felelni az elvárásoknak? Ezek a kérdések természetesek, de ha túlzottan felerősödnek, az a gyerekre is átragadhat.
A legfontosabb, hogy a szülő tudatosítsa: a gyereknek saját útja van, amelyet támogatással és bizalommal kell kísérni. Nem lehet minden pillanatát kontrollálni, de lehetőség van arra, hogy megerősítsük őt abban, hogy képes megállni a helyét. A bizalom légköre sokkal fontosabb, mint a tökéletes teljesítmény.
A szülői aggodalmak gyakran abból fakadnak, hogy a saját gyerekkori élményeinket vetítjük ki. Ha nekünk nehéz volt az iskola, hajlamosak vagyunk előre félni attól, hogy gyermekünket is kudarcok érik. Ilyenkor érdemes különválasztani a múltat a jelentől, és bízni abban, hogy másképp is alakulhatnak a dolgok.
Az aggodalmak csökkentésére jó módszer a közösség. Ha más szülőkkel megosztjuk a félelmeinket, hamar kiderül: nem vagyunk egyedül. Az összetartás és a tapasztalatcsere erőt ad, és segít reálisabban látni a helyzetet.
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
