A régi fotók nézegetése gyakran nosztalgiát ébreszt – de valójában sokkal többet ad, mint az emlékek újraélését. Minden kép egy darabka történet: nemcsak azt mutatja meg, hol voltál, hanem azt is, ki voltál akkor. Ahogy lapozol egy albumot vagy végiggörgeted a galériádat, időutazásra indulsz a saját életedben. Felidézheted, miért mosolyogtál, kik voltak akkor veled, mi járt a fejedben, milyen terveid voltak. Néha fájdalmas is lehet ez az utazás – de gyógyító is. Segít meglátni, mennyit változtál, fejlődtél, milyen utat jártál be. És ez erőt adhat a jelenhez és a jövőhöz. A régi képek nem csak múltat idéznek: megmutatják, hogy ma is íródik a történeted. Talán ma készül a holnapi kedvenc emléked.
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
