Saint-Germain, felemelkedett mester közismert megállapítása értelmében, az ember energiája mindig arra fele megy, amerre az irányítja. Amikor valamit figyelünk, azt erősítjük. Például figyeljük a baleseteket a tv-ben, a szerencsétlenségeket, a veszekedéseket a szomszédban vagy a családban, akkor azokat tápláljuk a figyelmünk energiájával.
Ha ellenben a szép dolgokra fókuszálunk, a boldog családi életeket csodáljuk, az örömökre helyezzük figyelmünket, a csodás természetben gyönyörködünk, valami szép zenét hallgatunk, akkor energiánkat oda irányítjuk. Nagyon nem mindegy, hogy melyik történetnek adjuk az energiánkat. Mert ahova adunk, onnét kapunk vissza is és nem mindegy mit kapunk vissza a körforgásból.
Ez elég ismert bölcsesség, csak másolni kell. Napjaink megosztó világában különösen fontos a fenti tanács. Elérkezett az idő, hogy dönteni kell, tudni kell mit akarunk, mert oda megy az energia, és akkor lesz a valóságunk, ennyire egyszerű. Egyszerre kétfele menni lehetetlen. Választani kell. Fekete vagy fehér, fény vagy árnyék között.
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
