A boszorkányok éjszakája – amikor a fátyol elvékonyodik

Október utolsó napja az év egyik legmisztikusabb éjszakája. A hagyomány szerint ekkor a világok közötti határ vékonyabb, mint bármikor máskor, és a lelkek szabadon járhatnak az élők között. A régi idők asszonyai – a bölcsek, gyógyítók, boszorkányok – tudták, hogy ilyenkor minden szó, gondolat és érzés erősebb. Ez volt az év záró rítusa, amikor elengedték mindazt, ami már nem szolgálta őket, és megnyitották szívüket az új ciklus előtt.

Ma, a modern világban már kevésbé hisszük, hogy a szellemek köztünk járnak, de a Halloween mégis különös vibrálást hoz. A levegő sűrűbbnek tűnik, az árnyak hosszabbra nyúlnak, és valahogy minden gyertya lángja másképp lobban. A pszichológia szerint ez az érzés nem véletlen: a kollektív tudattalanban mélyen él az emléke ennek az ősi éjszakának, amikor az ember és a természet, a látható és láthatatlan világa találkozott.

Aki ma is megérzi ezt a hívást, gyújtson gyertyát, tegyen maga mellé egy tál vizet és egy csipet sót – a négy elem ereje ilyenkor különösen tisztán dolgozik. Nem kell varázsigéket mondani: elég, ha csendben kimondod, mit szeretnél elengedni, és mit hívnál be az életedbe. A Halloween nem csupán a jelmezekről szól, hanem a benső átváltozásról – arról, hogy levetjük az álarcainkat, és szembenézünk önmagunkkal.

Ez az éjszaka emlékeztet rá, hogy a sötétség nem ellenség, hanem tanító. Ahogy az év körforgása újra elhozza a telet, úgy mi is újra és újra meghalunk egy kicsit, hogy újjászülethessünk. A boszorkányok éjszakája ezért a bátorság ünnepe is: merj látni a fátylon túl, és merj hinni abban, hogy a fény mindig ott van, csak néha árnyék mögé bújik.