Sechiná (שכינה).

Sechiná (שכינה).
A Sechiná a zsidó misztikában, különösen a kabbalában, az isteni jelenlétet, Isten evilági megnyilvánulását vagy immanenciáját jelenti, amelyet gyakran Isten női aspektusaként is értelmeznek. 

A szó maga a héber sáchán (lakozik, lakik) tőből származik, utalva arra a szentségre, amely közvetlenül leereszkedik a földi szférába, hogy az emberek között lakozzon.

A kabbalisztikus teológiában a Sechiná a tíz isteni tulajdonság, vagyis a Szefirák közül a legalsó, a Malchut (Királyság) szférájával azonosul.
Ez a kozmikus csatorna, amelyen keresztül az isteni fény és áldás eléri a fizikai világot.

Mivel női minőségként, „Isten Menyasszonyaként” tekintenek rá, a zsidó rítusokban kiemelt szerepet kap a Szombat (Sábát) fogadásakor

A szombatfogadás misztikus rituáléja – a Kabalat Sabbat – a 16. századi szentföldi misztikusoktól, a Sáfedben élt Ari Hakados (Luria rabbi) körétől ered. Péntek este, a naplemente közeledtével a kabbalisták fehér ruhát öltöttek, és kivonultak a mezőre vagy a zsinagóga udvarára, hogy fizikai valójukban is a Sechiná, mint a „Szombat Királynője” és „Menyasszonya” elé siessenek.
Ezt a spirituális egyesülést éneklik meg a mai napig a Lechá Dodi (Jöjj, kedvesem…) kezdetű himnuszban. A dal utolsó versszakánál a közösség hagyományosan megfordul a zsinagóga bejárata felé, és meghajol, ezzel jelképesen és tiszteletteljesen köszöntve a térbe belépő, alászálló isteni jelenlétet, a Sechinát.
Ez a rituálé nem pusztán az idő múlását jelzi, hanem egy olyan kozmikus pillanatot, amikor a földi világ és a felsőbb szférák összeolvadnak, elhozva a békét és a spirituális megújulást. 

Lilien