Héber ábc minden betűje egy spirituális kapu

A Mazsihisz és Oberlander Báruch rabbi tanításai szerint a héber ábécé minden egyes betűje egy-egy önálló spirituális kapu.

A zsidó misztika, a kabala hagyománya úgy tartja, hogy ezek a betűk nem csupán az emberi kommunikáció eszközei, hanem olyan isteni energiaminták és építőkövek, amelyeken keresztül a Teremtő létrehozta és folyamatosan fenntartja a létező világot.

Álef (א) – Az isteni egység Az ábécé legelső betűje az Álef, amelynek számértéke az 1-es.
Ez a betű az abszolút egység, a kezdet és az Örökkévaló szimbóluma.
A zsidó teológia alapkövét fejezi ki: azt, hogy Isten egy és oszthatatlan. Formai szerkezetét tekintve az Álef egy átlós vonalból (egy Váv betűből) és két pontból (két Jod betűből) áll – egy fent és egy lent. Ez a struktúra a szellemi (felső) és a fizikai (alsó) világ közötti hidat szimbolizálja, amelyet az isteni akarat köt össze. Bár az anyagi világban sokféleséget tapasztalunk, a háttérben meghúzódó spirituális valóságban minden az Álefből, az egyetlen forrásból ered.

Bét (ב) – A földi lakhely Az ábécé második betűje a Bét, amelynek jelentése ház vagy lakhely, számértéke pedig a 2-es.
Ez a betű jelöli ki a teremtés és az emberi élet végső, gyakorlati célját: az embernek a földi, anyagi valóságban kell egy méltó spirituális lakhelyet, otthont készítenie az isteni jelenlét számára.
Míg az Álef a tiszta szellemiséget és az egyetlent képviseli, a Bét már a dualitást, a fizikai világot hozza be. Ez a betű szimbolizálja a befogadást, a határokat és az otthon biztonságát, ahol a spirituális törvények megvalósulhatnak a mindennapokban.

A két betű kapcsolata rávilágít a zsidó bölcselet alapelvére:
az Áleffel szimbolizált elvont isteni egységnek a Bét által szimbolizált kézzelfogható, földi valóságban, tettek és szent terek formájában kell megnyilvánulnia. 

Lilien