Nesámá (נשמה)

A héber Nesámá (נשמה) kifejezés a zsidó misztikában, a Kabalában és a mindennapi izraeli kultúrában is az egyik legmélyebb, legizgalmasabb fogalom.
Bár a magyar nyelvbe egyszerűen „lélekként” fordítjuk, a szó valódi spirituális és kulturális rétegei messze túlmutatnak ezen az egyetlen kifejezésen.

A lélek öt szintje és az isteni szikra A zsidó spiritualitás nem egyetlen, homogén entitásként tekinti a lelket, hanem öt egymásra épülő szintre osztja azt (Nefes, Ruach, Nesámá, Chájá, Jechidá).
Ebben a hierarchiában a Nesámá az emberi testbe zárt lélek legmagasabb, legtisztább szintje. Míg a Nefes a fizikai életben maradásért, a Ruach pedig az érzelmekért felel, a Nesámá a tiszta intellektus, az isteni tudat és a morális iránytű lakhelye.

Maga a szó a héber nesimá (légzés, lélegzet) szóból ered.
Ez közvetlen utalás a Teremtés könyvére, ahol Isten az élet leheletét fújta az első ember orrába.
A Nesámá tehát az a közvetlen, szennyezhetetlen isteni szikra, amely mindannyiunkban benne él.

A zsidó teológia szerint ez a részünk annyira tiszta, hogy a földi bűnök sem képesek beszennyezni; a reggeli zsidó imádság (Elohai Necará) is úgy kezdődik: „Istenem, a lélek (Nesámá), amelyet belém helyeztél, tiszta.”

A transzcendenstől a mindennapi szlengig Rendkívül izgalmas, ahogyan ez a mélyen szakrális fogalom beépült a modern, világi héber nyelvbe és az izraeli mindennapokba.

Ha ma Tel-Aviv utcáin sétálunk, lépten-nyomon hallhatjuk, hogy az emberek így szólítják meg egymást: „Nesámá” vagy „Nesámá selem” (teljes lelkem).
Ez a nyelvi átalakulás nem devalválta a szó értékét, inkább az emberi kapcsolatok szentségét emelte fel.
Amikor valakit így szólítanak meg, az nem csupán a magyar „kedvesem”, „szívem” vagy „drágám” megfelelője.
Benne van egy mély, tudattalan elismerés: a bennem lévő isteni szikra köszönti a benned lévő isteni szikrát.
Használják közeli barátok, családtagok, de még idegenek is a mindennapi jóindulat és a feltétel nélküli szeretet, a Heszed kifejezésére. 

Lilien