A „tökéletesség anomáliája”

A „tökéletesség anomáliája” egy rendkívül mély, filozófiai és spirituális kérdéskör.
A válasz röviden az, hogy ez a fogalom elsősorban a földi világban, az ego által létrehozott illúzióként létezik, míg a magasabb rendű spirituális valóságban a tökéletlenség maga a tökéletesség része.
Hogy megértsük ezt az ellentmondást, külön kell választanunk a földi (egó alapú) és a spirituális (isteni vagy univerzális) szintet.

 A földi világ és az ego tökéletesség-képe A földi dualitásban az ego mindent kategóriákba sorol: jó és rossz, szép és csúf, tökéletes és hibás. Az ego számára a tökéletesség egy statikus, merev állapot, ahol nincsenek hibák, nincsen változás, és minden megfelel egy előre elgért, idealizált normának. Itt jelenik meg az anomália:

• Elérhetetlenség és szenvedés: Mivel a fizikai világ folyamatos változásban van, a merev tökéletesség fenntarthatatlan. Az ego által hajszolt tökéletesség így neurotikus szorongássá, az el nem fogadás forrásává válik.

• Élettelenség:
Az a dolog, ami az ego szerint „tökéletes”, gyakran steril, sterilizált és mentes az élet áramlásától. 

 Létezik-e ez az anomália a spirituális világban?
A tiszta spirituális világban ez az anomália nem létezik abban a formában, ahogy a földön ismerjük, mert ott a tökéletesség fogalma teljesen más jelentéssel bír.

• A dinamikus teljesség:
A spirituális valóságban a tökéletesség nem a „hibátlanságot” jelenti, hanem a teljességet (egységet). Ebben a dimenzióban a sötétség és a fény, a születés és a halál, a repedések és az épek mind a nagy egész elválaszthatatlan részei. 

Nem anomália van, hanem isteni rend.

• A Wabi-Sabi elve és a lélek:
A keleti spiritualitásban (például a zenben) létezik a wabi-sabi koncepciója, amely a dolgok tökéletlenségében, mulandóságában és befejezetlenségében látja meg a valódi szépséget és szentséget. Amikor egy lélek inkarnálódik a földre, nem azért jön, mert „tökéletlen” és meg kell javítani, hanem azért, hogy megtapasztalja a fejlődés folyamatát. A fejlődéshez pedig szükség van a kontrasztokra (arra, amit a földön hibának vagy nehézségnek nevezünk).

Összegzés
A tökéletesség anomáliája tehát egy mentális konstrukció, amelyet az ego vetít ki a világra. A spirituális világ nem ismeri ezt a csapdát, mert ott minden létező a saját lényegében, a pillanatnyi állapotában pontosan úgy tökéletes, ahogy van. A spirituális ébredés lényege éppen az, hogy elengedjük az ego merev elvárásait, és felismerjük a létezés áramló, sebezhető, de mégis hibátlan teljességét. 

Lilien