A megérzés és a félelem hangja

A spirituális ébredés folyamatában az egyik legnehezebb feladat a belső megérzés (az intuíció) és a rációból fakadó félelem hangjának a szétválasztása. Mivel mindkét impulzus belső gondolatként vagy fizikai érzetként jelenik meg a tudatodban, a gyakorlatlan elme könnyen összetévesztheti őket. Sokan a félelem szorongató, visszatartó figyelmeztetését vélik mély intuitív megérzésnek, míg máskor a valódi lélekáramlást nyomják el a logikus elme óvatoskodó és védekező érveivel.

A különbségtétel kulcsa nem a szavak tartalmában, hanem az impulzus energetikai minőségében és a testedben kiváltott fizikai reakcióban rejlik. A valódi intuíció mindig azonnali, tiszta és semleges. A belső bölcsesség hangja nem magyarázkodik, nem gyárt drámai forgatókönyveket, nem sürget és nem kelt benned pánikot. A megérzés egyszerűen megérkezik, mint egy nyilvánvaló tény a szívcsakra vagy a napfonat területén, még akkor is, ha a döntés kockázatosnak tűnik a külvilág szemében. Ezzel szemben a félelem hangja mindig zajos, ismétlődő, kényszeres és zaklatott. A félelem folyamatosan elemzi a múltbeli sérelmeket vagy a jövőbeli katasztrófákat, és fizikai szinten gyomorgörcsöt, szaporább légzést vagy mellkasi szorítást idéz elő.

Tanuld meg megfigyelni a belső csendedet, mielőtt fontos döntést hozol! Amikor egy választási lehetőség előtt állsz, ne a fejedben keresd a választ! Hunyd be a szemed, és figyeld meg, melyik irány ad a testednek tágas, nyugodt, mégis szilárd érzést. Az intuíció soha nem kiabál, hanem a csendben suttog. Amikor lecsendesíted a félelem zajos elméjét, a lélek tiszta iránytűje azonnal megmutatja az utadat.