A belső gyermek csendes gyógyulása

Minden felnőtt ember személyiségének a mélyén ott él a belső gyermek: a léleknek az a tiszta, érzékeny és sebezhető része, amely őrzi a korai éveink összes örömét, de egyben az összes meg nem értett fájdalmát, elutasítását és elhagyatottsági félelmét is. Bár a mindennapokban a felnőtt szerepeinket gyakoroljuk, a hirtelen kirobbanó aránytalan haragunk, a párkapcsolati függőségeink vagy az ismeretlentől való rettegésünk mögött szinte kivétel nélkül a sérült belső gyermek kétségbeesett kiáltása húzódik meg.

Amikor gyerekkorunkban nem kaptunk elég biztonságot, figyelmet vagy feltétel nélküli elfogadást, a gyermek lélekrész elszigetelődik és megreked a félelem állapotában. Ez a fel nem dolgozott sérülés egy belső energetikai páncélt hoz létre, amely felnőttként megakadályozza az igazi intimitást és a teljes kibontakozást. A sérült belső gyermek folyton a külső világtól – a partnertől, a főnöktől vagy a társadalmi elismeréstől – várja azt a jóváhagyást és biztonságot, amit gyerekkorában nem kapott meg.

A belső gyermek gyógyítása nem külső terápiákkal, hanem a saját felnőtt, tudatos jelenléted felépítésével kezdődik. Meg kell tanulnod a saját magad gondoskodó szülőjévé válni. Amikor nehéz érzelmi hullám tör rádfelé, ne nyomd el magadban, és ne keress azonnal külső kapaszkodókat! Hunyd be a szemed, fordulj befelé, és lépj kapcsolatba azzal a kisgyerekkel, aki benned szorong! Öleld át őt a képzeletedben, és biztosítsd arról, hogy most már biztonságban van, mert te itt vagy vele, és soha többé nem hagyod el. Amikor a belső gyermek megkapja tőled az elfogadást, a régi sebek begyógyulnak, és a lélek visszanyeri eredeti, örömteli teremtő erejét.