Aphrodité, a szerelem és a szépség istennője

Kevés görög istenség hagyott olyan mély nyomot az európai képzeletben, mint Aphrodité. Születéséről két egészen eltérő történet maradt fenn, és mindkettő mást árul el arról, mit gondoltak a görögök a szerelemről. Alakja keleti gyökerekből nőtt ki, rokona a mezopotámiai Isztárnak és a föníciai Astartének. Mítoszai tele vannak féltékenységgel, csellel és halandó szeretőkkel, Arésztől Adóniszig. Ciprustól Korinthoszig szentélyek őrizték a tiszteletét, jelképei pedig a galamb, a mirtusz és a rózsa lettek. A szobrászok és festők évszázadokon át újra és újra megformálták, Praxitelésztől Botticelliig. A Vénusz bolygón keresztül ma is jelen van a horoszkópokban és a szerelemről szóló gondolkodásban. Érdemes megismerni, hogyan lett egy tengerparti istennőből a vágy és a szépség örök jelképe.

A tengerhabból született istennő

Hésziodosz szerint a születése egy erőszakos tettel kezdődött. Kronosz megcsonkította apját, Uranoszt, és a levágott testrész a tengerbe hullott. Körülötte fehér hab gyűlt össze, és ebből a habból emelkedett ki Aphrodité. A görögök a nevét is a hab jelentésű szóval hozták kapcsolatba, bár ez a magyarázat inkább népi eredetű. A szél előbb Küthéra szigetéhez, majd Ciprushoz sodorta, ahol partra lépett. A régi leírásokban az évszakok istennői, a Hórák fogadták és öltöztették fel. Amerre járt, kivirágzott a föld, és kizöldült a fű a lába nyomában. A görög vallás és mitológia egyik legismertebb alakja így már az első jelenetben a szépség és a termékenység ereje lett. A történetnek azonban létezik egy egészen más változata is, amely nem a tengerhez köti az istennőt.

Két születés, keleti gyökerek

Ez a másik változat Homérosztól ered, aki Zeusz és Dióné lányaként írt róla. A két történet sokáig békésen megfért egymás mellett, és a filozófusok jelentést is kerestek bennük. Platón „Lakoma” című művében két Aphroditéről esik szó. Az égi Uránia a lelkek közötti, szellemi szerelem úrnője, míg Pandémosz a mindenkié, a testi vágy istennője. A kutatók szerint az alak keletről érkezett Görögországba. Szoros rokonságot mutat a mezopotámiai Isztárral és a föníciai Astartéval, akikhez szintén a szerelem és a termékenység tartozott. Ciprus volt az a hely, ahol a keleti vallás és mitológia először összefonódott a görög hiedelmekkel. Bármelyik eredetet fogadjuk is el, a mítoszok leginkább az istennő viharos kapcsolatairól szólnak.

Férj, szerető és halandó kedves

Viharos kapcsolatai közül a leghíresebb a házassága Héphaisztosszal, a sánta kovácsistennel. A frigyet Zeusz rendezte el, de Aphrodité titokban Arészt, a háború istenét szerette. Héliosz, a mindent látó Nap vette észre őket, és elárulta a férjnek. Héphaisztosz finom, láthatatlan hálót kovácsolt, amely az ágyban rájuk zárult. Az istenek körülállták és kinevették a lebukott párt. Az istennő szíve a halandók felé is fordult. Szerette Adóniszt, a szép vadászt, akit egy vaddisznó ölt meg, és akinek véréből szellőrózsa nőtt. Ankhiszész pásztortól született fia, Aineiasz, akit a rómaiak népük ősének tartottak. A görögök azonban nem csak meséltek róla, hanem templomokban is tisztelték, és ennek nyomai ma is láthatók.

Szentélyek, galambok és rózsák

A nyomok közül a ciprusi Paphosz szentélye a leghíresebb, ahová az ókorban messze földről zarándokoltak. Korinthoszban a város fölé magasodó hegyen állt a temploma, Küthérán pedig az egyik legrégebbi kultuszhelye. Paphoszban az istennőt nem szobor, hanem egy egyszerű, kúp alakú kő jelképezte. Tavasszal Aphrodisia néven ünnepeket rendeztek a tiszteletére, áldozatokkal és körmenetekkel. Kedvelt állatai a galamb, a veréb és a hattyú voltak. Növényei közé a mirtusz, a rózsa és az alma tartozott. Az alma különösen fontos, hiszen Parisz a szépségversenyen neki ítélte az aranyalmát Héra és Athéné helyett. Jutalmul Aphrodité Helenét ígérte neki, és ez a döntés vezetett el a trójai háborúhoz. Ezek a jelképek később a művészek kezében egészen új életre keltek.

Márványban és festéken

A művészek közül Praxitelész volt az egyik első, aki az istennőt ruhátlanul faragta meg. Knidoszi szobrát az ókorban annyira csodálták, hogy sokan csak miatta keresték fel a várost. A rómaiak Venus néven tisztelték, és a szerelem mellett a család és a győzelem védelmezőjét is látták benne. A legismertebb ókori ábrázolás talán a Milói Vénusz, amelyet 1820-ban találtak meg Mélosz szigetén. A reneszánszban Botticelli „Vénusz születése” című festménye tette újra ismertté a tengerhabos történetet. A képen az istennő egy kagylón áll, a szelek pedig a part felé fújják. Tiziano és Rubens érzéki, telt alakú istennőket festett, akik a maguk korának szépségeszményét mutatták. Aphrodité azonban nem csak a múzeumok falai között él tovább.

Vénusz a mai életben

Talán a leglátványosabb öröksége az égbolton ragyog, hiszen a Vénusz bolygó a nevét viseli. Ezt a fényes égitestet a magyar nyelv esthajnalcsillagnak is nevezi. Az asztrológiában a Vénusz a szerelem, a vonzalom, a szépség és az értékrend bolygója. A horoszkópban elfoglalt helye arról mesél, hogyan szeretünk, és mit tartunk igazán vonzónak. A Bika és a Mérleg jegy uralkodójaként a nyugalom és a harmónia vágyát is kifejezi. A mai spirituális körökben sokan Aphroditéhez fordulnak, amikor az önbecsülésükkel vagy a nőiességükkel foglalkoznak. Rózsát, gyertyát vagy tükröt használnak, hogy kapcsolatba kerüljenek a benne rejlő erővel. Az istennő így a régi mítoszokon túl a mindennapi önismeret részévé is vált.

Aphrodité öröksége

Ebben az istennőben tehát a szépség, a vágy és a termékenység ereje egyesül, két születéstörténettel és keleti gyökerekkel. Aki alaposabban megismerné, Trencsényi-Waldapfel Imre „Mitológia” című könyvével kezdheti. Ez a mű érthetően meséli el a görög istenek történeteit. Utána érdemes Homérosz és Hésziodosz magyar fordításait is kézbe venni. Aki utazna, keresse fel Ciprus partján az istennő szikláját, ahol a hagyomány szerint partra lépett. A szerelem kérdései azonban ma sem csak a könyvekben kapnak választ. Sokan egy látnoki beszélgetésben keresnek útmutatást telefonon, amikor a saját kapcsolatukban nem látnak tisztán. Egy jó médium segíthet felismerni, hogy az égi vagy a földi Aphrodité vonzása erősebb-e bennünk. Az ilyen beszélgetés olyan lehet, mint egy csendes zarándoklat Paphoszba, ahonnan tisztább szívvel térünk haza.