szerelem távolból

Igen, a szerelmet meg lehet őrizni akkor is, ha a másik távol van – de nem magától marad meg, hanem tudatos odafigyeléssel, bizalommal és belső munkával.

A távolság két dolgot tehet egy kapcsolattal: vagy elmélyíti, vagy lassan kikezdi. Attól függ, mi van a felek között valójában. Ha a kapcsolat alapja nem csupán a mindennapi együttlét, hanem valódi érzelmi kötődés, közös értékrend és kölcsönös tisztelet, akkor a kilométerek nem tudják egyszerűen eltörölni. A hiány néha még erősítheti is az érzéseket, mert tudatosítja, mennyire fontos a másik.

Ugyanakkor a távkapcsolat próbára teszi a bizalmat. A bizonytalanság, a féltékenység, az elmagányosodás érzése könnyen beszivároghat. Ilyenkor kulcsfontosságú az őszinte kommunikáció. Nem elég csak a napi eseményekről beszélni; az érzéseket is meg kell osztani. A „hiányzol” kimondása éppolyan fontos, mint a hétköznapi apróságok megosztása.

A szeretet megőrzéséhez szükség van közös jövőképre is. Ha a távolság átmeneti, és mindketten tudják, miért vállalják, könnyebb kitartani. A remény és a cél kapaszkodót ad. Ha azonban nincs közös terv, a kapcsolat könnyen lebegni kezd a bizonytalanságban.

Fontos az is, hogy közben az ember önálló életet éljen. A szerelem nem válhat kizárólagos kapaszkodóvá. A saját örömök, barátok, elfoglaltságok segítenek abban, hogy a hiány ne ürességgé, hanem várakozássá alakuljon.

A szerelem tehát túlélheti a távolságot, ha két érett ember vigyáz rá. Nem a közelség tartja életben, hanem az egymás felé forduló szándék. A fizikai jelenlét hiányozhat, de az érzelmi jelenlét – ha ápolják – átívelhet városokon, országokon, akár kontinenseken is.