Ártó szándékok szülő és gyermek kapcsolatban : tudatos ártó szándékok 5. Szándékos versengés

A szándékos versengés a szülő-gyermek kapcsolatban akkor jelenik meg, amikor a szülő tudatosan rivalizál a gyermekével, és nem támogatja őt abban, hogy önálló sikereket érjen el. Ez gyakran abból fakad, hogy a szülő saját önértékelését vagy hatalmát félti, és nem tudja elviselni, hogy a gyermeke felülmúlja őt valamiben.
Hogyan nyilvánulhat meg a szándékos versengés?

Leminiálja a gyermek sikereit
– „Ez semmi különös, én ennyi idősen sokkal jobb voltam.”
– „Jó, hogy sikerült, de igazából nem olyan nagy teljesítmény.”

Folyamatos összehasonlítás
– A saját múltbeli sikereit a gyermekéhez méri, és úgy állítja be, hogy ő mindig jobb volt.
– Más testvérekhez vagy rokonokhoz hasonlítja, ezzel versengő helyzetet teremt.

Nem támogatja a fejlődést
– Nem segít abban, hogy a gyermek kibontakoztathassa a tehetségét.
– Olyan megjegyzéseket tesz, amelyek elbizonytalanítják a gyermeket.

Direkt akadályozás
– Nem engedi, hogy a gyermek részt vegyen számára fontos programokon.
– Anyagilag vagy érzelmileg nem támogatja a fejlődését.

Milyen hatása lehet a gyermekre?

– Önbizalomhiány – Ha egy gyermek folyamatosan azt érzi, hogy versenyeznie kell a saját szülőjével, akkor elveszítheti a hitét abban, hogy elég jó.
– Kudarcélmény előli menekülés – Megtanulhatja, hogy nem érdemes próbálkozni, mert úgysem lesz elég jó.
– Félelem a sikertől – Mivel a sikert büntetéssel vagy kritikával társítja, inkább nem is próbálkozik.

A tudatos versengés helyett a szülő-gyermek kapcsolatban az egészséges támogatás és bátorítás lenne az ideális. Ha egy szülő felismeri magában ezt a mintát, érdemes elgondolkodnia azon, milyen saját élményei miatt alakult ki benne, és hogyan tudná ezt tudatosan feloldani.