Baphomet, az ellentétek jelképe

Bakfejű, szárnyas alakjával az okkultizmus egyik legismertebb jelképe a Baphomet. A közhiedelemmel szemben nem egy imádott gonosz lény, hanem az ellentétek egységének a jelképe. Neve először a 14. századi templomos perekben tűnik fel, ahol egy bálvány neveként vádként hangzott el. A történészek ezeket a vádakat jórészt kikényszerített, kitalált állításnak tartják. Mai, ismert képét a 19. századi okkultista, Éliphas Lévi rajzolta meg jelképnek, nem démonnak. Később a modern sátánista mozgalmak egy része is átvette, sokuknál a kettősség és a szabadság jeleként. A köznyelv gyakran mégis egyszerűen az ördög képével azonosítja. A téma így a félreértett jelképek és a történelmi tények izgalmas kérdése marad.

A Baphomet alakja

Egy bakfejű, szárnyas alakot idéz fel bennünk a Baphomet neve. A figurát ma az okkultizmus egyik legismertebb, mégis sokat vitatott jelképeként ismerjük. Bakfeje, szárnyai és emberi teste egyszerre kelt félelmet és kíváncsiságot. A közhiedelemmel szemben nem egy imádott gonosz lény, hanem inkább egy szimbólum. A körülötte lévő rémképek java része jóval későbbi eredetű. Ez a titokzatos jelképekkel teli boszorkányság egyik sokat vitatott alakja. A hívei szerint az ellentétek egységét és egyensúlyát testesíti meg. A jelentése tehát sokkal árnyaltabb, mint amit elsőre gondolnánk. A körülötte kavargó félreértések és legendák ugyanakkor máig elevenek. Hogy honnan is ered a neve, arról érdemes közelebbről szólni.

Templomosok és egy név

Neve először a 14. századi templomos perekben bukkan fel igazán. A lovagrendet többek között azzal vádolták, hogy egy Baphomet nevű bálványt imádnak. A per célja azonban sokkal inkább politikai és anyagi volt. A történészek azonban ezeket a vádakat jórészt kikényszerített, kitalált állításnak tartják. A név pontos eredete a mai napig bizonytalan és vitatott a kutatók körében. Egyesek szerint egy félrehallott vagy eltorzított névből származhat. Alakja szorosan összefonódik az okkultizmus és a boszorkányság jelképvilágával. A valódi, mai képe azonban csak jóval később, a 19. században született meg. A név és a jól ismert ábrázolás tehát külön utakon járt sokáig. A nagy kérdés persze az, ki is rajzolta meg ezt az ismert alakot.

Lévi híres rajza

Mai, jól ismert képét a 19. századi francia okkultista, Éliphas Lévi alkotta meg. Lévi korának egyik legnagyobb hatású okkult gondolkodója volt. Az ő rajzán jelenik meg a bak fejű, szárnyas, ülő alak. A figura egyszerre hordoz emberi, állati és égi vonásokat. A szarvai között fáklya ég, a testén pedig férfi és női vonások keverednek. Lévi ezt a különös figurát a mendészi bak néven is emlegette. Az elnevezés egy ókori egyiptomi kultuszhelyre utal a hagyomány szerint. Fontos, hogy ő nem gonosz démonnak, hanem jelképnek szánta a rajzot. Számára a kép a világ mélyebb törvényeinek foglalata volt. Szándéka szerint az alak minden ellentét egységét és egyensúlyát fejezi ki. A nagy kérdés mégis az, pontosan mit is jelképez ez a sok részlet.

Az ellentétek egysége

Az alak szinte minden részlete az ellentétek egyesítését hirdeti. A férfi és a női vonások együtt a teremtő egység gondolatát idézik. Az alak így a nemek fölötti, egyesítő teljességet is megjeleníti. A fenti és a lenti világ összekapcsolódását is jelképezi az alakja. Egyik keze felfelé, a másik lefelé mutat, összekötve a két szférát. A homlokán vagy a szarvai közt égő fáklya a tudást és a megvilágosodást jelenti. A karján olvasható latin szavak az oldás és az egyesítés párját fejezik ki. Ez a régi alkímia egyik jól ismert, mély értelmű jelmondata. Az egész figura így a szembenálló erők harmóniájának a jelképe. Minden apró részlet ugyanazt az egyensúlyt sugallja. A nagy kérdés persze az, hogyan él tovább ez a jelkép napjainkban.

Modern jelkép

Később az okkultizmus és több modern irányzat is átvette ezt a jelképet. Minden irányzat a maga módján töltötte meg jelentéssel. A modern sátánista mozgalmak egy része szintén a jelképei közé emelte. Náluk gyakran a lázadás és a gondolati szabadság jeleként jelenik meg. Sokuk számára azonban nem a gonosz imádatát, hanem a kettősséget jelenti. Az egyéni szabadságot, az egyensúlyt és az önállóságot társítják hozzá. Így számukra inkább filozófiai, semmint vallási jelentése van. A köznyelv ugyanakkor gyakran egyszerűen az ördög képével azonosítja. A szarvak és a bakfej sokakban ösztönösen a gonoszt idézik fel. Ez a leegyszerűsítő értelmezés messze áll az eredeti, jelképes szándéktól. A nagy kérdés mégis az, hogyan érdemes ma tekinteni rá.

Félreértett szimbólum

Sokan félreértik, és pusztán ijesztő, sátáni képként tekintenek rá. A valóságban azonban sokkal inkább az egyensúly és a jelkép figurája. A mögötte álló gondolat a harmónia, nem pedig a rombolás. A művészetben, a filmekben és a popkultúrában is gyakran felbukkan az alakja. Hol titokzatos, hol provokatív, hol egyszerűen csak látványos szimbólumként. A látványossága miatt a divat és a zene világa is gyakran nyúl hozzá. A vallástörténet tárgyilagosan, a maga összetettségében vizsgálja a történetét. A kutatók a legendát és a tényeket gondosan igyekeznek szétválasztani. A higgadt szemlélő így nem rémképet, hanem egy gazdag jelentésű jelet lát benne. A Baphomet így ma a félreértett jelképek egyik legjellegzetesebb példája.

Tények és jelképek

Higgadtan az tájékozódik, aki több oldalról ismeri meg ezt a jelképet. Jó kiindulás a templomos perek és a 19. századi okkultizmus történetének megismerése. A vallástörténet és a szimbólumkutatás tárgyilagos forrásai is sokat elárulnak róla. A megbízható munkák a tényt és a legendát is világosan elválasztják. A leglényegesebb tanulság, hogy a Baphomet az ellentétek egyensúlyának a jelképe. Akit a szimbólumok, az önismeret és a spirituális útkeresés komolyabban foglalkoztatnak, az gyakran keres tisztánlátást. Ilyenkor sokat adhat egy telefonon kérhető spirituális beszélgetés. Egy tapasztalt, bölcs lelki vezető higgadtan, ítélkezés nélkül segít eligazodni a kérdései között. Az ilyen beszélgetés nem kész válaszokat kínál, inkább a saját gondolataink rendezésében segít.