Aradia, a boszorkányok istennője

A tizenkilencedik század végén egy amerikai folklorista Firenzében különös kéziratot kapott egy jósnőtől. A szöveg egy istennő leányáról szólt, aki a holdfényes éjszakákon tanította az elnyomott parasztokat. A könyv megjelenése után heves vita indult arról, valódi népi hagyományt vagy ügyes kitalációt őriz-e. A legenda gyökerei a középkori egyház tilalmaiban is felfedezhetők, ahol éjjel lovagló asszonyokról olvashatunk. A huszadik században a modern boszorkányvallás egyik ihletője lett, és szertartásaiba is beépült. Magyarországon egy középkori király már ezer évvel ezelőtt kimondta, hogy a boszorkányokat nem kell üldözni. A szegedi máglyák mégis azt mutatják, milyen súlyos következményei lettek a félelemnek. Aradia története ma a női erő, a szabadság és a természet tiszteletének jelképe.

Aradia, Diana leánya

Az olasz népi hagyományban Aradia Diana istennő és Lucifer leánya, akit anyja a földre küldött. Feladata az volt, hogy megtanítsa a szegényeket és elnyomottakat a varázslás tudományára. A legenda szerint a gazdag földesurak és a kegyetlen papok ellen adott nekik eszközöket a kezükbe. Követőinek azt tanította, hogy telihold idején gyűljenek össze, és ott tiszteljék Dianát. Miután küldetését teljesítette, visszatért az égbe, de megígérte, hogy a hívők továbbra is hozzá fordulhatnak. A toszkán népi boszorkányság így egy védelmező, lázadó női alakban kapott istennőt. Aradia nem a sötétség, hanem az igazságtalanság ellen küzdő erő jelképe volt. Történetét egy amerikai író ismertette meg a világgal, akinek személye ma is viták tárgya.

Leland és a firenzei jósnő

Charles Godfrey Leland amerikai folklorista az 1880-as években Firenzében gyűjtötte a népi hiedelmeket. Itt ismerkedett meg egy Maddalena nevű jósnővel, aki elmondása szerint régi boszorkánycsaládból származott. Maddalena 1897-ben egy kéziratot adott át neki, amely a helyi boszorkányok szent szövegeit tartalmazta. Leland 1899-ben Londonban adta ki angol fordításban, a boszorkányok evangéliumának nevezve. A kutatók azóta vitatkoznak arról, hogy a kézirat valódi népi hagyományt őriz-e. Egyesek szerint Maddalena vagy maga Leland találta ki a történet nagy részét, mások hiteles töredékeket látnak benne. A vita ellenére a kötet a modern boszorkányság egyik legfontosabb forrásává vált. A benne szereplő alakok gyökerei azonban jóval régebbre, a középkori egyházi iratokig nyúlnak.

Diana és az éjszakai lovaglás

A tizedik század elején Regino prümi apát egy egyházi szabálygyűjteményben különös hiedelmet írt le. Eszerint egyes asszonyok azt hitték, hogy éjjelente Diana istennővel együtt állatok hátán lovagolnak. Az egyház ezt ördögi káprázatnak tartotta, és a híveket figyelmeztette, hogy ne higgyenek benne. Későbbi szerzők Diana mellé Heródiást is odaállították, akinek neve a kutatók szerint Aradia alakjában is tovább élhet. A középkori Itáliában sok helyen beszéltek a jóságos asszonyokról, akik éjszaka meglátogatták a házakat. Ezek a hiedelmek a kereszténység előtti istennőtiszteletből táplálkoztak. Leland könyve így talán egy nagyon régi, föld alatt tovább élő hagyomány maradványait őrzi. Ez a gondolat különösen vonzó volt a huszadik század új vallási mozgalmai számára. Közülük egy angliai közösség tette Aradiát világszerte ismertté.

Aradia a modern wiccában

Gerald Gardner angol nyugdíjas tisztviselő az 1950-es években hozta nyilvánosságra a wicca nevű boszorkányvallást. Társa, Doreen Valiente írta meg a Nagy Istennő üzenetének ismert változatát, amelynek első formája Leland könyvéből merített. A wiccában a telihold idején tartott összejövetelek is Aradia tanításait idézik. A mozgalom a természet ciklusainak tisztelete és a női istenség elismerése miatt sokakat vonzott. Az 1980-as évektől olasz-amerikai szerzők külön irányzatot építettek, amely Aradiát tartja fő tanítójának. Aradia ma is gyakran szerepel a holdünnepeken elmondott imákban és dalokban. Sok követő a szabadság és a belső erő megtestesítőjét látja benne. Ez a pozitív kép nagyon eltér attól, ahogyan a korábbi évszázadok a boszorkányokra tekintettek. Magyarországon is hosszú és ellentmondásos története van a boszorkányhitnek.

Boszorkányhit Magyarországon

Könyves Kálmán király a 12. század elején kimondta, hogy a nem létező boszorkányokról ne folyjon vizsgálat. Ez a rendelkezés a maga korában meglepően felvilágosult volt Európában. A későbbi századokban azonban nálunk is elterjedtek a boszorkányperek, különösen a 17. és 18. században. 1728-ban Szegeden több embert égettek meg boszorkányság vádjával, köztük a város egykori idős bíráját is. A helyszínt ma is Boszorkánysziget néven ismerik. A 18. század közepén Mária Terézia rendeletei vetettek véget a boszorkányüldözésnek. A magyar néphitben közben tovább éltek a szépasszonyok, akik éjszaka táncoltak, és ajándékot vagy bajt hoztak. Alakjuk sok szempontból rokon a Dianát kísérő éjszakai asszonyokkal. Ezek a régi hagyományok ma új, tudatos formában is feleleveníthetők.

Aradia szellemében ma

Aradia követői számára a telihold a legfontosabb alkalom a befelé fordulásra. Ilyenkor érdemes egy csendes sarokban gyertyát gyújtani, és végiggondolni az elmúlt hónap eseményeit. Egy holdnapló segít feljegyezni a vágyakat, a terveket és azokat a helyzeteket, ahol erőre van szükség. Sokan egy egyszerű, saját szavaikkal megfogalmazott kérést intéznek a nőiség és a természet erejéhez. Aradia tanítása a szegények és elesettek védelméről szólt, ezért a segítő tettek is a gyakorlat részei lehetnek. Fontos, hogy a szertartás senkinek ne ártson, és ne mások befolyásolására irányuljon. A gyógynövények, a kövek és a holdfázisok megfigyelése a természethez fűződő kapcsolatot is erősíti. Aki a hagyományt mélyebben szeretné megismerni, válasszon megbízható, történeti alapokon álló forrásokat. Így Aradia alakja a mindennapokban is erőt és bátorságot adhat.

A holdfény tanítása

Firenzei kézirattól a modern holdünnepekig Aradia alakja a lázadó, védelmező női erő jelképe lett. Aki szeretné megismerni a hátterét, kezdheti Leland könyvével, majd a magyar boszorkányperekről szóló történeti munkákkal. Egy szegedi séta a Boszorkányszigeten pedig kézzelfoghatóvá teszi a régi idők félelmeit. Otthon a teliholdas napló és a csendes gyertyagyújtás egyszerű és biztonságos kezdés lehet. A hold üzenetei és a felmerülő vágyak azonban nem mindig könnyen értelmezhetők. Egy tapasztalt jós vagy boszorkányhagyományokban jártas médium telefonon segíthet kibontani ezek jelentését. A beszélgetés során kártya vagy holdfázis alapján is iránymutatást kaphatunk egy fontos döntéshez. Az ilyen útmutatás segíthet abban, hogy Aradia szellemében bátran kiálljunk magunkért. A régi istennő története így ma is utat mutathat a belső erő felé.