Gleccser

A gleccser a föld egyik legősibb temploma, ahol az idő nem években, hanem évezredekben mérhető. Lassan mozdul, szinte észrevétlenül, mégis folyamatosan alakítja a tájat, mintha az isteni kéz írná a kő és a jég történetét. Spirituális értelemben a gleccser a türelem és a kitartás szimbóluma. Megtanít arra, hogy a legnagyobb változások nem hirtelen, hanem a létezés mély ritmusára hangolódva születnek meg.

A gleccser kékes fénye a tisztaságot idézi, a jég mélyéből fakadó moraj pedig olyan, mintha a föld szíve szólalna meg. Aki közel merészkedik, érzi a hidegben rejlő erőt, a mozdulatlannak tűnő tömeg mélyén szunnyadó állandó áramlást. Ez a kettősség – a látszólagos nyugalom és a rejtett mozgás – a lélek útját tükrözi: kifelé sokszor csendesek vagyunk, belül mégis szüntelen átalakulás zajlik.

A gleccser figyelmeztetés is: minden, ami ma szilárdnak tűnik, egyszer feloldódik és továbblép. Ahogy a jég végül vízzé válik, úgy oldódnak fel bennünk is a régi minták és félelmek. A gleccser arra hív, hogy merjük elengedni a múltat, és bízzunk abban, hogy a változás új életet hoz.