Mi történik a láthatatlanban

A legtöbb spirituális tanítás a Telihold ragyogását vagy az Újhold újrakezdő energiáit élteti, mélyen hallgatva arról az időszakról, ami a kettő között húzódik: a Fekete Hold napjairól. Ez az a rövid, 2-3 napos fázis, amikor az égen egyetlen sugárnyi holdfény sem látszik. A kollektív tudat ilyenkor gyakran szorongást él meg, hiszen az emberi elme tart a teljes sötétségtől és a formák hiányától, pedig a természetben a legfontosabb folyamatok éppen a láthatatlanban mennek végbe.

A mag sem a napfényben kezd el csírázni, hanem a nedves, sötét föld mélyén, ahol senki sem látja. A Fekete Hold ideje a nagy kozmikus üresség, a megpihenés és a lélek mély tisztulásának szent időszaka. Ilyenkor nem teremteni kell, nem szándékokat megfogalmazni és nem is varázsolni. Ez a teljes elengedés és a visszahúzódás ideje, amikor megengedheted magadnak, hogy ne tudd a válaszokat, ne akarj semmit elérni, és egyszerűen csak létezz.

Ha megtanulod nem félni a sötétségtől, ráébredsz, hogy ez a fázis adja meg a valódi erőt az új ciklusodhoz. Ne fojtsd el a benned feltörő fáradtságot vagy csendre vágyódást a Fekete Hold idején! Engedd, hogy a lelked megpihenjen a kozmikus méh védelmező sötétjében, mert csak a teljesen kiüresedett edényt lehet újra megtölteni tiszta, friss fénnyel.

Ez a csend nem a fény hiánya, hanem a születőben lévő új hajnal legmélyebb bölcsője. Amikor mered megadni magadnak a teljes megállás szentségét, a belső tartalékaid észrevétlenül, a legtisztább forrásból töltődnek újra. Bízz a sötétség csendes formáló erejében, mert a legmélyebb csendből megszülető szándékok szökkennek majd a legmagasabbra az elkövetkező ciklusban.