A féltékenység mint az eltemetett vágy

A féltékenységre és az irigységre legtöbbször negatív, elítélendő érzelmekként tekintünk, amelyeket igyekszünk elrejteni még önmagunk elől is. Párkapcsolati szempontból azonban a féltékenységnek van egy egészen meglepő, belső pszichológiai vetülete is. Sokszor nem az veszélyeztet bennünket, amit a partnerünk tesz, hanem az a szabadság, kiélhetőség vagy tulajdonság váltja ki a heves reakciónkat, amit mi magunknak nem engedünk meg.

Amikor féltékeny leszel a társadra – például azért, mert sok időt tölt a hobbijával, közvetlen és felszabadult másokkal, vagy bátran megéli a vágyait –, érdemes megállnod egy pillanatra, és a fókuszodat magadra fordítanod. Sok esetben a féltékenység mögött a saját elfojtott részeink kiáltoznak. Ha te elnyomod a saját kreativitásodat, folyamatosan feláldozod a szabadidődet és szigorú korlátok között élsz, elviselhetetlennek fogod érezni, hogy a partnered közben szabadon szárnyal. A féltékenység ilyenkor azt üzeni: „Irigylem tőled azt a szabadságot és önkiteljesedést, amit én nem merek megengedni magamnak.” Ahelyett, hogy korlátozni próbálnád a társadat és elvárod tőle a beszűkülést, kezdd el visszaépíteni a saját életedet! Amikor elkezded megélni a saját vágyaidat, teret adsz a saját kibontakozásodnak és feltöltöd a belső raktáraidat, a partner szabadsága többé nem veszélyforrás lesz, hanem örömforrás.

Használd a féltékenységedet a saját elfojtott vágyaid feltérképezésére! Engedd meg magadnak azt a szabadságot és örömöt, amit a másiktól irigyelsz, és éld meg a saját életed teljes kiteljesedését!