
![[@title]](https://res.cloudinary.com/redhatholdings/image/fetch/w_900,h_519,c_fill,q_auto,f_auto/https://www.joslas24.hu/uploads/agent_blog_dev/mjusi-lelkillapot-a-tavasz-rettebb-arca.jpg)
Ahogy május beköszönt, valami megváltozik bennünk is. Míg áprilisban még csak ébredeztünk, most már valóban élni kezdünk. A természet kibontakozása, a hosszabb nappalok, a madarak fészkelése – mindez együtt rezonál belső világunkkal. A május a lélek virágzása is.
Az emberek sokszor úgy érzik, hogy ez az év legihletettebb hónapja. Nem véletlen, hogy a költők, festők és zeneszerzők is gyakran májust választanak műveik színteréül. Májusban már benne vagyunk az évben, már túl vagyunk a kezdeti lendületen, de még nem nehezednek ránk a nyár forró súlyai. Ez a hónap a kiegyensúlyozottság és a kiteljesedés ideje lehet – ha engedjük.
Sokan ugyanakkor épp ilyenkor éreznek egyfajta belső szorongást is. A természet bősége, a virágzás látványa néha tükröt tart: miért érzem magam üresnek, miközben körülöttem minden virágzik? Az ilyen érzések teljesen természetesek. A tavaszi depresszió késleltetetten is jelentkezhet – különösen azoknál, akiknél a tél alatt felhalmozódott fáradtság nem oldódott fel áprilisban.
A május tehát lelki szinten is kettős arcot mutat: lehetőség és kihívás egyszerre. Lehetőség arra, hogy jobban kapcsolódjunk a természethez, észrevegyük az élet apró örömeit: egy séta illatát, a virágzó akácot, a reggeli fényt. Ugyanakkor kihívás is, hogy szembe tudjunk nézni önmagunkkal, a be nem teljesített terveinkkel vagy éppen a belső ürességgel.
Érdemes májusban tudatosan időt szánni a belső figyelemre. Írjunk naplót, menjünk ki a szabadba, hallgassunk zenét, meditáljunk – vagy csak csöndben nézzük, ahogy a fák levelei mozdulnak a szélben. Mert a május egyik legnagyobb ajándéka épp ez: megállni és élni. Nem rohanni, nem tervezni – csak lenni.
























