Ami nem működik azt el kell engedni

A spiritualitás szerint minden, ami az életünkben jelen van – kapcsolatok, munka, célok –, egy bizonyos rezgésszintet képvisel.
Ha valami tartósan nem működik, az azt jelzi, hogy megszűnt az energetikai összhang köztünk és az adott dolog között.
Az elengedés (spirituális nevén surrender vagy megadás) annak a felismerése, hogy az univerzumnak jobb terve van számunkra.
Nem a körülményeket próbáljuk erőszakkal megváltoztatni, hanem elfogadjuk a valóságot.
Ezzel teret nyitunk az új, magasabb rezgésű lehetőségeknek.
Ha görcsösen ragaszkodunk a múlthoz, blokkoljuk a saját fejlődésünket és az életenergiát.

Miért olyan nehéz megtenni?
Bár elméletben logikus, a gyakorlatban az elengedés az egyik legnehezebb spirituális lecke.
Ennek fő okai:
Az ego kontrollvágya:
Az ego biztonságra törekszik, és a mérgező, de ismerős helyzeteket is jobban szereti, mint az ismeretlen újabbat. Úgy érzi, ha elenged valamit, elveszíti az irányítást.

Identitásvesztés:
Gyakran azonosítjuk magunkat a kapcsolatainkkal vagy a munkánkkal. Ha elengedjük őket, meg kell válaszolnunk a kérdést:
„Ki vagyok én ezek nélkül?”
A veszteségtől való félelem:
A hiány és a magány illúziója megbénít minket.
Félünk, hogy nem találunk jobbat.
Befektetett energia (Sunk Cost Fallacy): Úgy érezzük, ha feladjuk, kárba vész az az idő és szeretet, amit korábban beletettünk.
Az elengedés valójában a bizalom aktusa. Hit abban, hogy a lélek fejlődéséhez néha üres kézzel kell állnunk a világban, hogy újra valami tisztábbat és igazabbat fogadhassunk be.

Lilien