

Ha meghalljuk a démon szót, akkor egyből pusztításra, lélekrabló szörnyekre gondolunk, akiknek az az életcéljuk, hogy elpusztítsák az embereket és a világot, pedig a dolog nem ennyire sarkított.
A démonok olyanok, mint az emberek. Vannak közöttük eredendően gonoszak, de akadnak olyanok is, akik kifejezetten jók, segítőkészek, amolyan őrdémonok. Ezt több ősi vallás is bebizonyítja.
Zsidó démonológia: Ebben a hitvilágban több fődémonnal és alacsonyabb rendű démonnal találkozhatunk. Őket a shedim (se’irim) és mazzikim (ártó démon) csoportokra oszthatjuk fel. Az előbbi kategóriába tartóznak a szatírszerű lények, akik hasonlítanak a dzsinnekre, és vadul táncolnak. Az izraeliták gyakran áldoznak nekik a mezőkön.
A shedimek vezetője egy kecske alakú démon, aki a Sátán itteni megfelelője. Rajtuk kívül van még ruhin (szellem), lilin (az éjszaka szellemei), telane (alkony vagy este szellemei), tinahrire (nappali szellemek), zafrire (reggeli szellemek).
Daimonok, a görögök jó szellemei, istenei: A görög mitológiából tudjuk, hogy a görögök nem akarták tökéletes személyként beállítani még a főisteneket sem, ezért nem meglepő, hogy náluk is található bizonyíték arra, hogy a démonok lehetnek jók is.
A daimon, azaz démon szó eleve istent jelentett. Őket istenek, népek, emberek mellé rendelték, hogy legyenek az őrzőjük, mint egy őrangyal. A daimon lehetett jó és rossz egyaránt. Ők játszották az emberek és istenek közötti közvetítő szerepet is. Később az istenektől alacsonyabb, de az emberektől felsőbb rendű lényeket nevezték így.
„Fedezd fel önmagad és az energiák világát.”
Blogjaimban a spiritualitás útját járom, és tapasztalataimat, gondolataimat osztom meg a mindennapokhoz. Írásaim a belső harmóniáról, önismeretről, párkapcsolatokról és az élet útvesztőiben való eligazodásról szólnak, inspirációt és útmutatást nyújtva olvasóimnak.







