2026. február 15.
Szerző: Barbara
Vannak érzelmek, amelyek látszólag ok nélkül jelennek meg. Hirtelen szomorúság, megmagyarázhatatlan félelem vagy egy idegen helyen érzett mély ismerősség – ezek gyakran a lélek...
A tuatara, más néven a „maradványgyík”, Új-Zéland védett szigetein élő különleges hüllő, amely a dinoszauruszok korából maradt fenn változatlan formában. Külleme, réteges pikkelyei és szemének különös tekintete olyan benyomást kelt, mintha maga a múlt élne jelenlétében. Spirituálisan a tuatara az időtlenség, az ősi tudás és a bölcs megfigyelés jelképe.
Ez az élőlény egyensúlyt teremt a múlt és a jelen között, és arra tanít, hogy az igaz értékek nem gyorsan, hanem idő alatt érnek meg. A tuatara kivételes képessége, hogy akár 100 évig is élhet, emlékeztet arra, hogy a türelem és a hosszú távú jelenlét mélyebb bölcsességet hoz, mint a villámgyors reakciók.
Onnantól válik valóban spirituális tanítóvá, hogy csendben figyel évtizedeken át, kevés mozdulattal mégis mindig a helyes pillanatban cselekszik. Ez az életművészet arra hív bennünket, hogy ne rohanjunk, hanem figyeljünk – és cselekedjünk tudatosan, amikor elérkezik a megfelelő idő.
A tuatara azt tanítja: ha megtanulunk bírni csendben is, és értékelni a lassú növekedést, akkor valódi, belső transzformáció érhető el. Az igazi bölcsesség nem hangos, hanem időtálló — mint ő maga, aki a változások közepette is hű marad önmagához és forrásához.
„Fedezd fel önmagad és az energiák világát.”
Blogjaimban a spiritualitás útját járom, és tapasztalataimat, gondolataimat osztom meg a mindennapokhoz. Írásaim a belső harmóniáról, önismeretről, párkapcsolatokról és az élet útvesztőiben való eligazodásról szólnak, inspirációt és útmutatást nyújtva olvasóimnak.
