A spirituális fejlődés egyik sarokpontja a védikus alkímia szerint, hogy ráébredjünk saját teremtő képességünkre, és elkezdjük azt ismét eredményesen használni. A Védikus Alkímia azt a folyamatot mutatja meg, hogyan állíthatjuk helyre önmagunkban ezt a képességet, és melyek a fejlődés egyes fázisai.
Az északi féltekén mára kialakult vallások túl sok korlátot állítottak, és megfosztották az embert a teremtő képességétől, mondván, hogy az egyetlen teremtő az Isten, és az általa teremtett világban az ember csupán résztvevő.
A hallucinogén szerek ezzel szemben túl nagy szabadságot adnak, célt és rendszert viszont nem, ami ugyanolyan egy helyben topogáshoz vezet, mint a túlkontrolláltság. Valódi fejlődés akkor következik be, amikor a korlátok és a szabadság helyes arányának megmutatásával felébresztjük az ember teremtő képességét.
A spirituális fejlődés útján persze sokféle kereső poroszkál. Vannak akik behabzsolnak minden infót, és csodatévő gurukat imádnak, vannak akik kolostorba vonulnak vagy valamelyik titkos rend tagjaiként teljes életüket szentelik ennek az útnak, és vannak akiknek már egy madár vagy egy lehulló falevél is guruja lehet
„Fedezd fel önmagad és az energiák világát.”
Blogjaimban a spiritualitás útját járom, és tapasztalataimat, gondolataimat osztom meg a mindennapokhoz. Írásaim a belső harmóniáról, önismeretről, párkapcsolatokról és az élet útvesztőiben való eligazodásról szólnak, inspirációt és útmutatást nyújtva olvasóimnak.
