Szurdok

A szurdok a földbe mélyen bevágódó út, ahol a sziklák szoros ölelése között halad a vándor. Az ősi hagyományokban a szurdok a próbák helye volt: aki belépett, annak szembe kellett néznie saját félelmeivel és korlátaival. A szurdok mélysége a lélek mélységeit tükrözi, ahol az ember önmagával találkozik a legőszintébb formában. Ugyanakkor a szurdok végén mindig fény vár – a kijárat az újjászületés és a megkönnyebbülés szimbóluma. Spirituálisan a szurdok azt tanítja, hogy a sötétségen és szorosságon át vezető út az, amely megtisztít és erősebbé tesz. A sziklák között visszhangzó lépések emlékeztetnek arra, hogy minden tapasztalat nyomot hagy bennünk, és részévé válik belső utazásunknak. A szurdokból kilépve az ember új fényben látja a világot, mintha lelke is tágasabb és szabadabb lenne.