Sátánizmus

Mi jut eszünkbe a sátánistákról? Metál zene, gyászruha, temető- és templomgyalázás, vad orgiák és macskák feláldozása ajándékba a Sátánnak (mintha erre lenne szüksége) miközben sötét igézeteket kántálnak, hogy a világra szabadítsák haragjukat.

Az igazság az, hogy mindennek két oldala van. Ezért létezik olyan, hogy jó és rossz. Ahogy a tündérek, boszorkányok, angyalok, – de tulajdonképpen minden vallás követője is – lehetnek jók és gonosz képviselői is. Ugyanígy van ez a sátánistákkal is. Ők sem egykutyák.

Nagyon kevesen tudják az igazat, hogy eredetileg a sátánizmus egy békés vallás. De tett arról a média meg a sok-sok amcsi film, hogy azt gondold: minden sátánista gonosz, bűnös, gyilkos, elvetemült lélek. Ezek mind-mind sztereotípiák, amiket rájuk aggattak. Ne legyünk már annyira előítéleteseket, hogy mindenkit elítélünk, aki sátánista, vagy bármely más vallás képviselője. Természetesen szót kell ejteni arról is, hogy minden vallásnak vannak divathívei.

Az igazi sátánizmus tiltja az ember, és állatáldozatot. Ugyanígy nem része a kínzás, a vérvedelés, meg más, Amerikai Horror Story-ba illő jelent. Talán most csalódtál? Hát ez az… azért olyan vallástól, aminek „sááátáánizmus” a neve, elvárnánk, hogy a Sátán szolgái valami sötét dolgot művelnek. Erre nem. Így már nem is olyan érdekes, mi? Mint ahogy a neve is mutatja, a Sátánban és a démonokban hisznek és velük próbálnak kapcsolatot teremteni. Vagyis a kereszténység, illetve az angelológia ellentéte. Ceremóniáik, rítusai részben a keresztény mise „ellentéte”, sötét verziója, vagyis kiforgatása. De a pogány vallásokból is rengeteget átvettek, szimbólumokat, okkultista gondolatokat és varázslatokat is.

A hagyományos sátánista a vallás az úgynevezett a „teista sátánizmus”. Lényege a Sátán tisztelete. Vele és démonaival kívánnak kapcsolatot teremteni a hívek. Viszont ezen belül két típus van:
Az egyik, a klasszikus teista sátánizmus, vagyis „anti-keresztények” gyülekezete. Ők testesítik meg a kereszténység vallásban található ördögimádatot. Egyébként már a kereszténység előtt is jelen voltak, csak akkor a júdaizmus ellentéteként, ahol a biblia Sátán imádták, mint Isten ellenfelét.

A másik verzió a modern teista sátánizmus. Ők nem ismerik el a bibliai Sátán karakterét, mivel hitük a pogány és babiloni vallásokra épült. Náluk a Sátán olyan, mint egy ember, aki természetfeletti erőkkel bír. Egyesek ezt a Sátánt, az ősi Luciferrel, Enikvel vagy Melek Ta’us-sal  hozzák összefüggésbe. Azok, akik Lucifert választották főistennek, azt vallják, hogy semmi közük a kereszténységhez, sem a Bibliához, pláne a keresztény értelemben vett sátánimádathoz.