Sámándob

A sámáni kultúrákban a dob az egyik legfontosabb kelléke volt a szellemvilágokba való utazásnak, emiatt sok helyütt a sámán lovának is nevezték. A ritmikus dobszó hipnotikus ritmusa (kb. 3-4 Hz) segítette a sámánt annak a tudatállapotnak a kialakulásában, amely a gyógyításhoz, jósláshoz elengedhetetlen volt. Mai tudományos hipotézisek szerint a különféle drogok, a ritmus és a szertartásos előkészületek hatására egy olyan transzállapot alakult ki a sámánokban, amely a paranormális képességeiket is felerősítette (telepátia, megérzés stb.)

A többnyire ló- vagy iramszarvasbőrrel bevont lapos, egykezes dobok így valóban egy másik világba – másik tudati dimenzióba – repíthették használójukat. A dobkészítés eredeti leírása Diószegi Vilmos könyveiben szerepel, ezek pontos bibliográfiája, illetve a dobokról rendkívül gazdag képanyag Hoppál Mihály Sámánok című könyvében található. Azoknak azonban, akik a mai kultúra lehetőségei között szeretnének dobot készíteni – esetleg a sámáni világnézet vagy létélmény gyakorlatibb megélésének eszközeként -, az alábbi tanácsok adhatók:

* A készített dobot lelki felszenteléssel használják, a dobolásban ne csak az individuális örömöt és a konvencióktól való elszabadulást élvezzék, hanem tanulják meg benne tisztelni azt a hagyományt és azt az idők feletti értéket, amely ezt a cselekvést a közösségért – a lelkes világért – valódi szertartásként képes a \”magasba\” emelni. Ez az a mágikus operáció, amely a sámánokat sámánná tette.