Pár gondolat..

Nagyon nehéz ezekről az időkről, és erről az időszakról írnom nektek, mert sajnos már a mamám nincs közöttünk. Nagyon sok olyan van, amit meg szeretnék veletek osztani, szóval úgy érzem, lesz mit olvassatok belőle. Én nem hiszem, hogy példaértékű a fejlődésem, hiszen minden ember egyedi, de remélem, hogy ebből is meríttetek jó pár fontos dolgot.

De ettől függetlenül Én még akkor is nagyon büszke vagyok arra, hogy ezeket a dolgokat megtanította nekem. És arra is, hogy méltóképpen hasznát tudom venni. Persze amiért nagyon hálás vagyok, hogy a mesterem segített nekem minden olyan tudást megismerni, ami mélyen bennem volt, és azokat alkalmazni.

Viszont hidjétek el, ez az út nem járhatatlan, de sajnos nagyon sok benne a lejtő. Segíteni másokon mindennél fontosabb és szebb dolog, jobb pályafutást nem is tudnék elképzelni. Nem csak azzal segíttek, hogy útba igazítsam az ügyfelem, hanem próbálom a saját szemléletemből ember központosítani a helyzetet, és felméri azt, hogy mi lenne a számára a legjobb. És azt is nézni, vizsgálni, hogy Ő mit szeretne.

Sokan kerestek fel úgy, hogy nem is tudjátok, hogy mit kérdezzetek, vagy hogy azt az adott kérdést hogyan is tegyétek fel. Azt tudnod kell, kedves leendő ügyfelem, hogyha felhívsz, akkor nem lesz abban hiba, hogy hogyan is kommunikáljunk, és abban sem, hogy görcsölj a miatt, hogy teszed fel a kérdésed. Nem mondom azt, hogy jaj, ez egy buta kérdés. És azt sem fogod hallani, hogy sajnos erre nem tudok válaszolni. És ami a legfontosabb: a beszélgetés közöttünk marad.