Osho és a boldogsága művészete

A világ Osho-ként ismeri Shree Rajneesh indiai spirituális vezető nevét. A New Age korszak idején emberek ezrei tanultak meg meditálni az ő útmutatásai alapján. Magyarországon is számos könyvben elérhetőek a tanításai. Indiai körökben nagy gurunak tartották, de olykor megbotránkoztató beszédeket tartott akár a szabad szerelemről. Később sok turpisság is kiderült róla, ezek miatt nagyon ellentmondásos személyiségként tartják számon.

Osho Indiában született Rajneesh Chandra Mohan Jain néven. A Születéskor azt jelenti, hogy a jósolták, így valószínűleg egy héttel korábban megnőnek a ködökhöz, és ezáltal az egyedüli felnőttkori nagyszülei teljes szabadságot elősegítik, ha mindenki megfelelő módon választja meg, így a beszélgetőkészülék vele és végül ez az intelligencia és a belső tartózkodási folyamat célja, vallási vezető vált belőle. Jógát tanított és egyéni meditációs technikát fejlesztett ki.

Később az USA-ban telepedett le, ekkor vált igazán világszerte ismertté – majd hírhedtté is. Két dologban volt következetes: gyűlölte a nyomort és a szegénységet (ennek megfelelően ő maga igazán gazdag emberré küzdötte fel magát, köszönhetően talán annak is, hogy egy időben hercegek, művészek és filmsztárok lesték a szavait), és a tanításaiban és életvitelében is szexuális szabadság híve volt. Az „érem másik oldala”, hogy a foglalkozásai kapcsán visszaélésekre derült fény és – sokszor törvénybe ütköző – üzleti vállalkozásai kapcsán hatalmas fényűzésben élt. Élete végén ki is tiltották az Egyesült Államokból.

“Az élet igazi művészete a meditációval kezdődik. Meditáció alatt az elme csöndjét, a szív csöndjét értem; azt, hogy eljutsz lényed legbelső középpontjába, és megtalálod a kincset: saját valóságodat. És ha megtaláltad, akkor sugárzik belőled a szeretet, sugárzik belőled az élet, a kreativitás.”

“A fogékonyság egyfajta elme nélküli állapot. Amikor teljesen kiüresedtél minden gondolattól, amikor a tudatod tartalom nélküli, amikor a tükör semmit nem tükröz – az a fogékonyság, az a befogadóképesség. De amikor az elmédben vagy, akkor mérföldekre vagy a létezéstől. Minél inkább gondolkozol, annál kevésbé VAGY. Minél kevésbé gondolkozol, annál inkább VAGY. És ha a gondolatok tökéletesen leálltak, akkor abban a pillanatban lényed teljessége feltárul. “

“Nincs más cél, mint az, hogy olyan teljességgel élj, hogy minden pillanat ünneppé váljon. Maga a cél gondolata már rögtön behozza a jövő fogalmát elmédbe, mert bármilyen célhoz, célkitűzéshez szükség van a jövőre. Minden célod a jelenedtől foszt meg, pedig a jelened az egyetlen létező valóságod. A jövő csak a képzeletedben él, a múlt pedig: emlékezeted lábnyomai a homokban. “

“Az egyetlen valóság: a jelen pillanat. És ha ezt a pillanatot gátlások, elfojtások, a jövő iránti sóvárgás, félelem nélkül éled – ahelyett, hogy újra meg újra megismételnéd a múltat -, és tökéletesen újjászületsz minden pillanatban, frissen, fiatalon, az emlékek terhe nélkül.”

Talán zavaró, ha arra gondolunk, hogy a „Bölcs Guru” a saját maga által megfogalmazott téziseknek is ellentmondott élete későbbi szakaszában, de ha ezt a tényt figyelmen kívül hagyjuk, még mindig hasznosak lehetnek a számunkra ezek a mondatok. Egy dolog biztos: igazi életművész volt, aki önerőből jutott a csúcsra.
El kell-e dobni minden bölcsességét csak azért, mert amilyen hatalmasat alkotott, akkorát is bukott? Ez mindenkinél legyen egyéni megítélés kérdése.