Lámpa

A lámpa a sötétben áll, és csendben vár. Nem kérdezi, mikor kapcsolod fel, nem sürget, csak türelmesen őrzi a lehetőséget, hogy fényt adjon. Amikor felgyullad, nem csupán a szobát világítja be, hanem a lelked egy szegletét is, ahol eddig árnyék volt. A fény nem válogat – ugyanúgy megérinti a falat, a tárgyakat, és téged is.

Spirituálisan a lámpa az önmagadból fakadó belső világosság jelképe. Az a képesség, hogy bármilyen sötétség vesz is körül, te magad dönthetsz úgy, hogy felkapcsolod a fényt. Ez a fény lehet egy mosoly, egy kedves szó, egy jó gondolat. És ahogy a lámpa sugarai kitöltik a teret, úgy terjed ki a belső béke is másokra, akikkel kapcsolatba kerülsz.

A lámpa arra tanít, hogy a fény értékét nem a nappalban, hanem az éjszakában ismered fel igazán. Nem kell mindig ragyogni, de fontos tudni, hogy a fény benned van, és bármikor hozzáférsz. A sötétség nem az ellenséged – csupán a háttér, amelyen a fényed még erősebben látszik.